Csiszár Jenő főzni is tud?

– Eddig nem verted nagydobra, hogy tudsz főzni!
– Pedig tudok. És nem is most tanultam.

– Mennyire megy jól?
– Annyira azért nem, hogy éttermet nyissak. De családi körben vagy vendégjáráskor mindig szívesen főztem. Ha megakadtam, máris hívtam a barátomat, aki profi séf, olasz éttermet üzemeltet Szekszárdon. Csakhogy ő nem ért rá mindig velem foglalkozni, egy idő után tele is lett a hócipője velem. Felajánlotta, ha legközelebb Olaszországba utazik, kísérjem el, és megmutat egy-két trükköt, aztán hátha békén hagyom.

– Így született meg a műsor?
– Bár vittünk magunkkal kamerát, eszünkbe sem jutott, hogy műsort csináljunk. Megrendelésünk sem volt. Engem az olasz konyha titkai érdekeltek, tényleg tanulni akartam. Menetközben vetődött fel: ha a nyersanyag használhatónak bizonyul a vágóasztalon, akkor szóba kerülhet egy televíziós sorozat.

– Miért pont a Tv Paprikát választottad?
– Azért, mert a legszínvonalasabb tematikus csatornának tartom. Az Olasz meló kulináris roadmovie, vagyis az utazás és a főzés áll a középpontban. Mindenki találhat benne kedvére valót. Olaszország húsz tartományából tízben jártunk, olyan helyeken, melyek nem turistacélpontok. Elmentünk például egy ötven lakosú falucskába, ami az Appenninek tetején található.

– Már önmagában ez is élmény lehetett!
– Néhány évet éltem odakinn, azt hittem, jól ismerem az országot. De tévedtem, hiszen egy csomó meglepetésben volt részem. Persze, mi is úgy vagyunk ezzel: vendégeinket olyan lenyűgöző helyekre visszük el, melyekre maguktól nem találnának rá.

– Közben az olasz konyhát népszerűsíted?
– Kétségtelenül. Minőségi alapanyagok, példás gasztronómia, gondos vendéglátás – csak néhány dolog, ami megfontolásra érdemes. Van mit tanulni tőlük. Az olaszok ételhez, étkezéshez való viszonya számunkra is követendő lehet.

– Mi meg csak a pizzájukat emlegetjük…
– Nem is szabad kihagyni! Nápoly környékén érdemes megkóstolni. Ezt mi is megtettük, és a pizza történetét is elmeséljük.

– Melyik a kedvenc olasz ételed?
– Hosszú lenne a lista. Mivel nagy pacalzabáló vagyok, külön örültem annak, hogy a római konyhában is ismerik, ráadásul majdnem ugyanúgy készítik el, mint a magyarok. De azért Sandro barátommal mi túlszárnyaljuk őket!

– Mondhatjuk, hogy Csiszár Jenő főzőműsorával Stahl Judit babérjaira tör?
– Nem mondhatjuk. Az enyém nem főzőműsor, nem török Stahl Judit babérjaira. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy vissza akartam kerülni a képernyőre. Említettem az imént, hogy tulajdonképpen rábeszéltek a műsorra.

– Van élet a tévén kívül?
– Húsz éve egy műsorgyártó cégben dolgozom, kisebb-nagyobb sikerekkel. Mára igencsak beszűkült a piac, kevesebb a tender. Különben tényleg azt vallom, amit mondtál: van élet a tévén kívül. Soha nem ragaszkodtam görcsösen a televíziós jelenléthez.

– Pedig a Digi Tv-n is ott vagy…
– Azt is a véletlennek köszönhetem. Egy ott dolgozó barátom tudta rólam, hogy nagy focirajongó vagyok, külföldre is járok meccsekre. Amikor kommentátort kerestek a Bajnokok Ligájához, az én nevem is felvetődött. Miért ne vállaltam volna el? Hiszen azt csinálhatom, amit szeretek, különben is nézném a bajnokságot. Ez is azt bizonyítja, hogy mindenkiot megtalálnak a feladatok – persze csak akkor, ha szükség van rá. Nem tartozom azok közé, akik kamusztorikkal tolakodnak a címlapokra.