Ez is csak velünk történhet meg…

A legutóbbi kérdésre egészen biztosan tudjuk a választ: nem. Megértem Dzsudzsák Balázs vagy Torghelle Sándor elkeseredett mondatait egy olyan este után, amire hónapok óta készült a csapat – sőt: aki ott küzdött a pályán, attól egyenesen elvárható az elfogult nyilatkozat.

Viszont mi, szurkolók értékeljük csak tiszta fejjel a történéseket. Nem volt feltétlenül jó döntés igazi befejező csatár nélkül kezdeni, nem lehetett jó taktika beívelgetni a labdákat (az egyetlen épkézláb helyzetünk is Gera lapos beadásából, Dzsudzsák remek labdaátvételéből, aztán lövéséből született), s nem kifizetődő az utolsó percben támadásban eladni a labdát. A dolog viszont úgy áll, hogy a meccs összességében a svédeké lett, akik nem világverő csapat, de nálunk jobban fociznak.

Mi bánt akkor minket ennyire? Elsősorban nyilván az: lecsökkent az esélyünk kijutni a világbajnokságra, lévén, a portugáloknak is sürgősen össze kell szedniük magukat – s most mi következünk velük, ráadásul kétszer is.

Azt hiszem, sok drukkertársam álma édesebb lett volna egy sima 0:3-mal vagy 1:4-gyel (a reális eredmények). Most viszont a véletlenek oly tökéletes összhangja tolt ki velünk, ami már-már hihetetlen. Nem szép dolog a hosszabbításban alászaladni egy előreívelt labdának, de néha a legjobbakkal is előfordul. Az viszont, hogy a világ egyik legjobb csatára az utolsó utáni percben, egy kipattanó labdából keletkező jókora gyomros elszenvedése után szerzi meg a győztes gólt, nagyon ritkán történik meg. A tisztességes drukker emiatt érzi magát most roppant kellemetlenül.

Akkor hát tényleg mindig minket ver az isten? Tizenegy évvel ezelőtt úgy értük el a pótselejtezőt érő helyezést, hogy a finnek ellen az utolsó percben értünk el gólt. Az a találat talán az egyik legröhejesebb, amit futballközönség valaha láthatott. A finn kapu előtti kavarodásnál magyar játékos csak elvétve ért bele a labdába, de a finnek többször is, mígnem öngólt vétettek. Továbbjutottunk, pedig annál gyengébb válogatottunk azóta sem volt. Igaz, aztán a pótselejtezőn jött a jugoszlávok elleni égés.

Azt nem mondom, hogy most vagyunk egálban, de azért az emlegetetthez képest semmiképpen sem olyannyira igazságtalan a helyzet. S ma, a portugálok ellen eddig még nincs veszve semmi, drukkolunk!

Turáni átok ide, örökös balsors oda...