Hajótorlasz vízijácintból

A vízijácint Amerika trópusi területein honos, onnan hurcolták szét előbb Afrika, majd Délkelet-Ázsia forró égövi édesvizeibe. A víz felszínén lebeg és vegetatív szaporító képleteivel – rizómáival – gyorsan szaporodik: két hét alatt képes megkétszerezni telepét.

Sűrű és áthatolhatatlan szövedéket alkot, amivel akadályozza a halászatot és a vízi közlekedést. Telepei lelassítják a folyók sodrását, amitől növekszik a lerakott hordalék és gyorsul az eliszaposodás. Afrika trópusi vidékein pedig kitűnő búvóhelyként szolgál a krokodiloknak.

Mivel gyorsan és tömegesen szaporodik, nagy mennyiségben vonja ki a vízből – többek között – a nitrogént és a foszfort, azt a két elemet, amiből különösen is sok van a kommunális szennyvizekben. Így újabban célzottan is szaporítják a szennyvízzel terhelt tavakban.

Szívós és tartós indái többféle hasznosításra is alkalmassá teszik: kosarat fonnak belőle, s felhasználják a bútorgyártásban is – különös tulajdonsága, hogy a belőle készült tárgyak nem vonzzák a port. A mérsékelt övi országokban, így nálunk is a kerti tavak egzotikus virágdísze.