Jó a borba belespriccelni

Mióta a győri Jedlik Ányos 1829-ben feltalálta a pezsgő vizet gyorsan és olcsón előállító készüléket – magyarán megoldotta a szóda nagyüzemi gyártását –, azóta létezik a fröccs. Akkor ugyan a mesterséges savanyúvízzel hígított bornak nem volt neve, ám annál több tisztelője. A bécsi tudományos folyóiratban szerepelt Jedlik találmánya, ahol a boros szódát spritzerként emlegették – mire fel Vörösmarty Mihály úgy döntött, hogy a rondán hangzó német szó helyett a magyaros freccs nevet adja a vaskakasos megyeszékhelyről származó italnak.

Ezután igazán gyorsan terjedt a híre – napjainkra harmincegyféle fajtáját tartják számon. Persze kakukktojás közöttük a postásfröccs, ami dupla feketét jelent rummal, illetve a matrózfröccs, ami pedig rummal megbolondított sört takar. Különlegesség az Ujházy, amely esetében a bort kovászos uborka levével öntik fel.

– Az én kedvencem a nagyfröccs. Ennek ellenére meg kell említenem a Krúdy-féle változatát, amelyben 9 dl borhoz 1 dl szóda jár, épp hogy csak megmosolyogtassa a bort – kezdi Hámory Sándor ügyvéd, aki nemcsak kitalálta, de le is védette a „Győr a fröccs városa” szlogent.

A fröccsnapok szervezője osztja Jedlik Ányos nézeteit, miszerint a bort nem szabad ásványvízzel vizezni, csak friss szódával. A fröccs továbbá azért is nagyon jó, mert az ember hangulatához és gyomorállapotához mérten hígabban vagy vastagabban készítheti.

Persze azért sokan vannak, akik semmi pénzért és semmivel sem hígítanák a drága bort. – Tény, hogy a helyzet adja a választást: egy udvarló a találkán már csak sármból sem ihat szűretlen almalevet – magyarázza Horváth Ernőné, az egyik borkimérés alkalmazottja. – Ha nem borissza a férfi, akkor marad neki a rozéfröccs.

Ahogy erről beszélgetünk, a háttérben rákezd a német nemzetiségi Rozmaring kórus. Egy pillanatra elgondolkodom, mennyire passzol ide ez a hangulat – aztán rájövök, hogy ez nem a dülöngélős-sörivós bajor muzsika, hanem a heurigerekből - osztrák vendéglők, melyekben idei bort, újbort szolgálnak fel - ismert bordalok csokra. Ránézek a páfrányos-napraforgós kapura, a felliliomozott padokra, a Bécsi kapu térre kiáradó terményáldásra, az ablakokat befedő napraforgókra, majd a csipkebogyós pálinka helyett én is inkább a szőlőlé és a pezsgő víz felé veszem az irányt. Már csak azt kell eldöntenem, melyik legyen a kedvencem: az avasi, a lakófröccs vagy a mafla?