Jönnek a kommunisták Németországban

Sokk, vereség, ébresztő – ezekkel a szavakkal kommentálta a német sajtó a vörösök győzelmét. Egyszerre kiderült, hogy a szeptember 27-én tartandó országos választásokon talán nem is olyan biztos az Angela Merkel vezette kereszténydemokraták (CDU) és bajor testvérpártjuk (CSU) győzelme. Órákkal a választások után összeült a CDU vezérkara, amely arra biztatta a változatlanul hatalmas népszerűségnek örvendő kancellárt, hogy harciasabban folytassa a választási kampányt, azaz menjen neki politikai ellenfeleinek. Angela Merkel azonban közölte, nem hajlandó senkire sem sarat dobálni, személyeskedni, gorombaságokat mondani – ő az emberek értelmére akar hatni.

Oskar Lafontaine, a baloldaliak népszerű, ám ellentmondásos vezetője is az értelemre hat: adózzanak a gazdagok, ez a párt egyik jelszava. Lafontaine egyebek között csökkenteni akarja a nyugdíjkorhatárt, megzabolázná a tőkét, növelné a munkanélküli-segélyt, be¬¬záratná az összes atomerőművet és hazahívna minden német katonát külföldről – Irakból és Afganisztánból is. Lafontaine annak idején terroristának minősítette George W. Bush amerikai elnököt és Tony Blair brit kormányfőt. Ebből értenek a németek, ezt szereti hallani a német munkásosztály.
A tartományi választások után lehetséges, hogy Tü¬¬ringiában és a Saar-vidéken a baloldal veszi át a hatalmat, ha sikerül koalíciót alakítaniuk a szociáldemokratákkal és a zöldekkel. Németországnak azonban 16 tartománya van, a konzervatív pártok népszerűsége pedig még mindig 15 százalékkal nagyobb politikai ellenfeleikénél. A szociáldemokraták és kancellárjelöltjük, Frank-Walter Steinmeier jelenlegi külügyminiszter elutasítják a német baloldallal való szövetséget: a Die Linke által felkínált békekupát méregpohárnak tartják.

Azért a Baloldal nem fog a mennybe men¬¬ni Németországban. A tartományi vá¬-lasz¬¬tásokon leginkább a helyi dolgok dőlnek el, helyi politikai karrierek alakulgatnak vagy mennek csődbe. A CDU–CSU a szociáldemokratákkal alkotott, kényszer szülte nagy¬¬koalícióban meglepő higgadtsággal ke¬¬zelte a gazdasági válságot. Ha pedig Angela Merkel reményei valóra válnak, akkor majd a szabad demokratákkal alakítanak (FDP) koalíciós kormányt.

A Guido Westerwelle vezette FDP ugyanis szintén gyorsan jön fel a politikai létrán. S igaz ugyan, hogy a konzervatív pártok a hᬬrom tartományban sok szavazót vesztettek, de az igazi ellenfél, az SPD, nem nyert sokat.

Német hírmagyarázók abban reménykednek, hogy szeptember 27-ig majd csak megjön a választók esze – mindent meg is tesznek azért, hogy a szavazókat a vörös veszéllyel riogassák.