Kis politikai pornográfia

A tekintélyes amerikai újság hétfői számában megjelent egy terjedelmes cikk Woodward tollából. Az írás alapja az a 66 oldalas jelentés, amelyet Stanley McChrystal tábornok, az afganisztáni amerikai és NATO-erők alig több mint három hónapja kinevezett főparancsnoka írt Robert Gates védelmi miniszter számára. A tábornok nem nagyon teketóriázott: megírta a miniszterének, hogy ha az Egyesült Államok a következő egy évben nem növeli jelentősen haderejének létszámát Afganisztánban, nem növeli a terrorizmus elleni háború fő frontjára szánt erőforrásokat, akkor Amerika véres, betört orral lesz kénytelen távozni az ázsiai országból. McChrystal szerint Afganisztánban semmi sem működik: a kormány olyan korrupt, hogy az már fokozhatatlan, a stratégia pocsék, és ha nem változtatnak rajta, akkor már most olcsóbb kivonulni, mert ha maradnak, akkor az áldozatok száma nőni fog, az amerikai (és egyéb nemzetiségű) katonákat tömegesen viszik haza hullazsákban.

A jelentés persze bizalmas. Azóta Gates védelmi miniszter már továbbította az elnöknek. McChrystal ugyanis nem kevesebbet akar, mint az év végére a csaknem 70 ezer főre duzzadó haderő legalább 30 ezerrel történő növelését. Az 55 éves tábornok azt akarja, hogy ha háború, akkor legyen komoly háború: ha az amerikaiaknak és a negyvennél több országból származó erőknek az a legfőbb gondja, hogy megvédelmezzék magukat Afganisztánban, akkor semmire sem mennek. Szerinte a nemzetközi haderőknek az afgánok biztonságát kell megszilárdítani, különben soha nem lesz olyan talaj, amelyben meggyökerezhet a demokratikus kormányzás.

Ez a tábornok úgy látja, hogy sem Amerikának, sem a NATO-nak fogalma sincs Afganisztán kultúrájáról, nincs tekintettel a szokásokra, törzsi viszonyokra, ha¬¬nem „esztelenül” terjeszti azt a demokráciát, amelyhez a törzsek nincsenek hozzászokva, a lakosság számára idegen. Ha Amerika nem változtat a stratégián, akkor mihaszna háborút folytat. Stanley McChrystal lényegében ultimátumot adott az elnöknek: van egy éve, hogy megfordítsa a háború menetét, különben vereséget szenvednek. S nehogy azt higgye bárki, hogy ez csak amerikai tanóra. Magyarország éppen úgy a NATO tagja, mint Olaszország, amely a minap veszítette el hat katonáját – és hétfőn gyász¬¬napot tartott. A ma¬¬gyarok is nemrég indították útjára Afganisztánba új, 260 tagú csapategységüket. Elvben csak az újjáépítést kellene segíteniük; de mi lesz, ha a polgárháború őket is beburkolja? Vajon a NATO bevonhatja-e harci cselekményekbe Magyarországot is – például Afrikában, Af¬¬ga¬-nisztánban?

Európa kapálódzik a NATO afganisztáni szerepvállalása ellen, s ez fokozatosan rontja a kontinens kapcsolatait Amerikával. Ha Amerikának annyira fontos ez a háború – mert innen indultak a 2001. szeptember 11-i merényletek –, akkor vívja meg a maga háborúját. Az amerikai közvélemény is egyre inkább ellenzi ezt a költséges katonai akciót, mert még sokaknak eszébe jut Vietnam. Ma már a többség elítéli ezt a távoli háborút, különösen most, hogy a gazdasági válság kivéreztette a költségvetést.

Barack Obamának figyelembe kell vennie, hogy éppen a demokrata többség fordul fokozatosan ellene – és az európai szövetségesek is fokozatosan kihátrálnak mögüle.

Az egész történetet a The Washington Post hétfői számában az a Bob Woodward írta meg, aki annak idején, 1972-ben kollégájával, Carl Bernsteinnel jórészt fellebbentette a fátylat a Water¬gate-ügyről. A botrányba belebukott Richard Nixon elnök.

A jelek szerint Bob Wood¬ward egy újabb – az egykori pornóhősről elnevezett – „Mély Torokra” támaszkodhat, aki szállítja az információkat. Figyelmeztetés ez egy hivatalban lévő elnöknek.