Fejfájós egri szüret

Összedugták a fejüket az egri szőlőtermelők, hogy megfontolják a hegyközségi tanács és a város önkormányzatának javaslatát. A tanakodás oka természetesen az volt, hogy mi legyen a szőlővel, amely hiába kecsegtet ugyan kiváló cukorfokkal, ha nem akad rá felvásárló. Olyan pedig főleg nem, aki nemcsak hogy átveszi a fürtöket, de időben fizet is. Jellemző módon a családok jó része még a két évvel ezelőtt leszüretelt termés ellenértékét sem kapta meg. Félő, hogy idén sokan fel sem veszik a puttonyt, inkább a tőkén hagyják a fürtöket. „Nem azért telepítettünk szőlőt, hogy a pénzt kihordjuk a hegyre” – mérgelődtek a gazdák. A megalázóan alacsony árak ugyanis még az önköltséget sem fedezik.

Tavasszal az egri hegybíró a termés korlátozására szólította fel a gazdákat. Mivel védőárat nem tudtak kiharcolni, félő, hogy olcsón kell túladniuk a termésen. Az Egri borvidéken idén 350-400 ezer mázsa szőlőre számítanak, de jó, ha a felére akad vevő. Eközben „borban fürdenek” az egri pincék: még a kiváló minőségű nedűn is legfeljebb nyomott áron tudnak túladni. A neves borászatok bértárolási lehetőség után kuncsorognak. Gál Lajos borász szerint az is nehezíti a helyzetet, hogy a borvidéken 6 ezer hektárnyi ültetvény van, holott ennek háromnegyede lenne az ideális.

Az Egri borvidék sajátos problémája, hogy nincs olyan nagy cég, mint a hajdani Egervin volt, mely garantálná, hogy átvesz egy jelentős mennyiséget. Az egykori borkombinát utódja, az Integrált Borgazdasági Zrt. felszámolás alatt áll, és több száz családnak tartozik. A hegyközség és a város most azt indítványozták, hogy a termelők fogjanak össze, és indítsák be a hajdani Egervin területén álló feldolgozóüzemet, amihez 5 millió forintos kölcsönt ígértek.

Már csak kármentésről lehet szó – summázta a helyzetet Varsányi Lajos, az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke. Úgy véli, az egyetlen járható útnak az tűnik, ha a termelők szövetkeznek, feldolgozzák a szőlőt, majd átadják lepárlásra, s megpályázzák az ehhez járó támogatást. Mindez némi kockázattal jár, hiszen a lepárlási támogatás, mely a tervek szerint 100 ezer hektoliter borra jár hazánkban, nem jut garantáltan minden pályázónak. S az előzetes számítások szerint még siker esetén is legfeljebb kilónként 30-40 forint csurran-csöppen a szőlő kilójáért.

– Kiküldjük-e egyáltalán a napszámosokat szüretelni? – ezen vívódtak az egri városházi megbeszélésre összegyűlt gazdák. Számos család anyagi lehetőségeinek a végére ért, ugyanis több százezer, illetve több millió forinttal tartoznak nekik a tavalyi, illetve tavalyelőtti termés felvásárlói. Azok sem jártak jobban, akik borban kérték ki a szőlő ellenértékét: a mérgesebbek az eladhatatlan italt legszívesebben a patakba eresztenék. A művelési költségeket többen már a fizetésükből, nyugdíjukból fedezték. Akadt hát, aki arra biztatta a többieket:

– Ha még maradt pénzetek a szüretre, inkább tegyétek el a metszésre!