Akit szabaddá tesz a repülés

Természetközelben
Élményekkel teli gyerekkorom volt, hiszen nem városban, nem panelrengetegben nőttem fel, hanem vidéken. Hatéves koromig Szentgotthárdon éltünk, apukám egy idősotthont vezetett, ami egy hatalmas parkban terült el a Rába partján. Amikor Budapestre költöztünk, akkor is természetközelben maradtunk, Kamaraerdőn laktunk. Fölöttünk haladtak át a budaörsi repülőtér gépei. Megbabonáztak a „bukfencező” műrepülők, rajongtam értük. A repülés misztikuma és szabadsága azonnal megfogott, vonzódtam ehhez a különleges világhoz. Eleinte a reptér sarkából néztem a le- és felszálló gépcsodákat, később bemerészkedtem a hangárba, sőt bekukkantottam a pilótafülkékbe is. Azt hiszem, ekkor dőlt el a sorsom, de sokáig nem tettem semmit az ügy érdekében. Másodikos szakközépiskolás voltam, amikor egyik évfolyamtársam mesélt arról, hogy sportrepülést tanul Dunakeszin. Ha neki lehet, akkor nekem is! Jelentkeztem a klubba, megfeleltem, és nemsokára elkezdődött a hivatalos kiképzésem. Íme, az első repülési naplóm, 1972. január 20-i induló bejegyzéssel.

Első és utolsó
Gyorsan megvalósult az álmom: tizenhat évesen repültem először egyedül Góbé típusú kiképző vitorlázóval. A klubban jó csapat jött össze, télen-nyáron minden hétvégénket együtt töltöttük, a füstös diszkók helyett a huzatos reptérre jártunk. Szorgalmas, lelkes, aktív voltam. Életemben először a Super Futár nevű veterán vitorlázóval versenyeztem 1976-ban. Nekem ez volt az első versenyem, a gépnek meg az utolsó, mivel azt követően kivonták a forgalomból. Erre alaposan rá is szolgált, mivelhogy az én első megmérettetésem során is produkált egy technikai hibát, így hiába nyertem meg a számot, csak második lettem. Nem sokkal később elvittek katonának.

Filmcsillag a fedélzeten
Pályafutásom során sok hírességgel találkozhattam. Gina Lollobrigida 1993-ban egy televízióshow felvételén járt nálunk. Akkoriban a műrepülés mellett a Jet Stream csapatát erősítettem pilótaként, bennünket fogadtak meg, hogy a művésznőt szállítsuk haza Milánóba. Az indulás előtt közös fotó készült, melyen talán nem látszik, hogy utasunk mennyire izgult, alig győztük nyugtatgatni. Egyébként közvetlen, barátságos volt, nem játszotta meg magát. Nem mellesleg mi is elég izgatottak voltunk, hiszen mégiscsak ifjúkorunk bálványával repültünk egy légtérben.

Rekordok
Ha úgy vesszük, négyéves korom óta horgászom. Apukámtól lestem el a praktikákat, elég hamar szenvedélyemmé vált. Mivel elég hektikusan élek, s a motoros repülésnek köszönhetően még zajosan is, időnként jó visszavonulni a természetbe, leülni a vízpartra, levenni a fordulatszámot és kiengedni a gőzt. Párom, Tünde is szeret horgászni. Volt úgy, hogy a levegőből néztem ki háborítatlan területeket, ahová csak terepjáróval lehetett bejutni. De amióta a Ráckevei Duna-ágnál vettünk egy kis horgásztanyát, nehezebben mozdulunk ki. Rekordfogásaim is ide kötődnek: a legnagyobb ponty több mint 28 kilót nyomott. Ha lehetőségem nyílik rá, külföldön járva nem hagyom ki a horgászást a tengeren, hiszen 200 kilós halat nem mindenhol foghat az ember.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik képgalériánk!