Miről árulkodik az aláírásunk?

Az aláírásban a vezetéknév a hivatást és a közéleti szerepet, míg a keresztnév a magánéletet szimbolizálja. A két név egymáshoz való viszonya megmutatja, hogy melyik terület dominánsabb az életünkben. Ha a két név nagyjából azonos méretű, akkor az aláírás tulajdonosának egyformán fontos a karrier és a magánélet. Az egybefolyó család- és a keresztnév arra utal, hogy írója nem igazán tesz különbséget a munka és a magánélet között: a munkája hobbija, vagy munkamániás. A titulust hangsúlyozó kézjegy pedig arról árulkodik, hogy az aláíró büszke az elért eredményeire, s szívesen hirdeti is azokat.

Az asszonyneveknél a férj családnevének nagyobb betűkkel írása arra vall, hogy a feleség büszke a párjára, s férje igényeit hajlamos a sajátjai elé helyezni. A kisebb betűkkel írt férjek azonban nem sok jóra számíthatnak: szavuk nem sokat nyom a latba a feleség döntéseinél, az asszony mellőzi, háttérbe szorítja azokat.

A kivehető aláírás gazdája általában becsületes, vállalja a felelősséget a tetteiért. Az olvashatatlan szignó ellenben arra utal, hogy tulajdonosa számára nem igazán fontos, hogy mások megértsék – de persze nem jelent feltétlenül megbízhatatlanságot. Ha azonban a kézírás többi része könnyen olvasható, az aláírás viszont kibogozhatatlan, s távol van a szöveg egészétől, az írója valószínűleg rejteget valamit.

A felfelé kúszó aláírás ambiciózus, lendületes, jövő-orientált személyiségre vall, míg a lefelé tartó kézjegy fáradtságra, energiahiányra, kedvetlenségre utal.

A tényleges személyiség és a külvilág felé mutatott kép közötti eltéréseket jelzi, hogy az aláírás mennyire tér el a kézírás többi részétől. A kézírással megegyező szignó arról tanúskodik, hogy írója reális önértékeléssel rendelkezik, tisztességes, nem próbálja megjátszani magát, ugyanúgy viselkedik a magánéletben, mint a nyilvánosság előtt. Ha azonban az aláírás nagyon elüt az írás többi részétől, elképzelhető hogy írója igyekszik más arcot mutatni a külvilágnak, mint amilyen valójában, s aláírásában a vágyott énje jelenik meg.

Szintén egyfajta kettősségre utal, ha a szignó betűinek dőlésiránya eltér a kézírás többi részétől. Általánosságban a függőleges betűk higgadtabb, hűvösebb, az eldőlő betűk pedig temperamentumos, melegszívű személyiségről árulkodnak. Ha az egyébként függőleges betűk az aláírásban jobbra dőlnek, írója szívélyesebbnek gondolja vagy mutatja magát annál, mint amilyen valójában. Ha viszont az írás dőlt betűi az aláírásban függőlegessé válna, akkor az aláíró leplezi érzékenységét, és közömbösebbnek szeretne mutatni magát a valósnál

Egészséges önbizalomról, ambiciózus, nagyra törő személyiségről tanúskodik, ha az aláírás betűi nagyobbak, mint a szöveg többi része – a kisebb betűkből álló kézjegy viszont bizonytalanságról, önbizalomhiányról árulkodik.

A szöveghez szorosan kapcsolódó aláírás önállótlanságra, a közösséghez való erős kötődésre utal, de tanúskodhat írója megfontoltságárról is. A szövegtől távol elhelyezett aláírás az önállóság, a függetlenségi vágy, az elővigyázatosság, olykor pedig az elszigetelődés jele.

Az aláírás aláhúzásával írója azt üzeni: figyelj rám! A név kiemelése egyfajta érvényesülési igény megfogalmazása, s gyakori azoknál, akik túlbecsülik önmagukat. A bekarikázott név azonban egészen mást jelent: a nevet körülölelő karika egyfajta védőhálót szimbolizál, amelyben a félelmetes külvilág elől keres menedéket az aláíró.