Fűszeres Eszter álma

– Anyai ágon zsidó, apai ágon erdőbényei családból származom. A Bodrogiak „fiúsak”! Tizenegy unokából csak én lettem egy szem pesti lányunoka. Imádtam a nagyszülőknél töltött idő minden percét! Sajnos, nagyi halála után eladták a házat, de máig visszajárunk férjemmel és öt és fél éves fiammal. Tervezzük, hogy Dávidnak testvére, nekünk meg házikónk lesz Erdőbényén…

Kicsit előreszaladtam. A netes beírás, hogy „Fűszeres Eszter a hazai gasztroblogosok új csillaga”, a nemrég kapott Golden Blog-díj, az egy éve megjelent könyv (Fűszer és lélek, Zsidó konyha itt és most) még közeli élmény. De az emlékek fontosak!

Apu autóvillamossági szerelő, anyu laboratóriumi üvegfestő volt. Én 1974-ben 1 kiló 70 dekásan születtem, mert anyu toxoplozmózissal fertőződött. Már a kórházban mondták: „Etesse a lányát, hogy megmaradjon!” Első szavam hát a „jambég” volt, mert anyu folyton úgy tömött: „Egyél, kicsim, van még!” Szüleim házassága máig olyan szép, ami egy kincs. Pesten is folyton a konyhában sündörögtem. Anyu főzött, szólt a rádió, ők néha táncra perdültek. Tündériek voltak!

Könyvkötőnek készültem, úgy imádtam a könyveket, végül nyomdaipari mérnök lettem, de a szakmában sosem dolgoztam. Inkább a svédeknél próbáltam szerencsét, mint bébiszitter. Másfél év múlva hazajöttem, és egy cég büféjét üzemeltettem. Ott ismertem meg a páromat. A cég megszűnt, mi nem sokkal később összeházasodtunk, és informatikus mérnök férjemmel ma van egy számítástechnikai vállalkozásunk.

Dávid születése sorsforduló volt. Gyesen lévén, unalomból felraktam pár receptet a netre, ebből nőtte ki magát a gasztroblogom. Imádtam főzni! Anyu jól, apu bravúrosan főzött! Főleg nemzeti étkeket, melyeket Angliában élő bátyjánál ismert meg. Én a zsidó ételek mellett saját kreációimmal meg régi, falusi étkekkel kísérletezgettem, és ezeket zsidó hagyományok hangulatos leírásaival „fűszereztem”. Eleinte féltem a „beszólásoktól”, de nem volt ilyen. Inkább kérdések: miért zsidó receptek? Mert annak vallom magam!

Miközben nőtt a blog, rájöttem, mekkora a különbség a klasszikus európai és a keleti (izraeli) ételek között. Az európaiak „kalóriabombák”: édesek, és úsznak a libazsírban. A keletiek könnyeden zöldségesek, salátásak. Külföldről is sokan írnak, főleg tengeren túli és izraeli magyar származású zsidók. Rengeteg barátot szereztem, általuk sikerült kiadni a könyvemet, amire nem volt kétmilliónk. De a háború óta ez volt az első új receptkönyv az addigi reprint kiadások mellett. A háromezer példány gyorsan elfogyott, most szeretnénk újra kiadni.

Sokan kérdezték, hogy milyen konyhát vezetek. Nálunk ma sincs sábesz sólet nélkül. Ám a sólet kicsi, a saláták nagyok, hogy túléljük a szombatot! A párom néha marhapörköltet kíván nokedlivel, Dávid meg a világ legfurább evője. Volt időszak, mikor csak olajos főtt tésztán és Túró Rudin élt. Viszont már úgy beszél a gasztronómiáról, mintha művelné. Szeret tésztát gyúrni, gyakran sütünk együtt.

Hogy miért nem „szakmásítom” konyhaművészetemet, mint Stahl Judit? Eszembe sincs! A cégünknél sok a dolgom, hetente vendégül látjuk a barátainkat ötfogásos menüvel, óriási meló! Nekem a főzés szerelmetes hobbim, munkaként nem élvezném. Én csirkét is vágok! Nagyi mondta mindig: aki húst eszik, ne legyen álszent!