Locsolkodás

Fiatal koromban bezzeg a legények nem locsolkodni jártak, hanem locsolni, és nem locsolkodóbálban, hanem locsolóbálban táncoltak. Vagy én értelmezem rosszul a szót?

Nem. Jól értelmezi, csak egy kissé leszűkítve. De kérdésére készséggel válaszolok, mivel bizonyára mások is fennakadtak már a locsolkodás szón, amelyet főleg húsvétkor használunk. Ám azt kell mondanom, a szó kifogástalan, sőt kétszeresen is az.

Egyrészt azért, mert a húsvéti locsolkodás, öntözködés egy ősi népszokás, amely mögött az ősi termékenységvarázslás, valamint – immár a kereszténység keretein belül, gondoljunk a keresztelésre! – egy tisztító cselekvés húzódik meg. A húsvéthétfőnek régi, egyúttal népi vízbehányó hétfő elnevezése jelzi is a szokás eredeti formáját. Apor Péter Metamorphosis Transylvaniae című, 1736-i munkájában ezt olvashatjuk: „… úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján … járták a falut, erősen öntözték egymást, az leányokat hányták a vízben.” És ez a locsolás valóban kölcsönös volt. A jeles néprajzi gyűjtő, Orbán Balázs csaknem másfél évszázada így írt erről: „Székelyföldön egyáltalán, de főként Csíkban a húsvéti öntözés megvan mindkét nemű fiatalságnál, húsvét másnapján a legények öntözik a leányokat, harmadnapján a leányok a legényeket.” Az kétségtelen, hogy az egykori locsolkodást, öntözködést a későbbiekben már csupán pár csepp kölninek a lány hajára permetezése helyettesítette, de nyelvünk szavainak éppen az az érdekességük, hogy a múltat is megőrzik számunkra.

De azért is kifogástalan a locsolkodik szó használata, mert a -kodik, -kedik, -ködik képzőcsoport korántsem csak visszaható értelmű igéket hozhat létre, mint fésülködik, öltözködik, tisztálkodik stb., hanem kölcsönösséget, kétoldalú irányulást kifejezőket is: búcsúzkodik, civakodik, egyezkedik, marakodik, osztozkodik, pofozkodik stb., sőt még gyakorító, illetve belső történést kifejező szerepűeket is, mint bizakodik, epekedik, hálálkodik stb. Emlékeztetőül hadd utaljak Auguste Rodin francia szobrász világhírű művére! Mit is csinál az a férfi, aki jobb öklével állát megtámasztva ott ül a tönkön és mereng? Ugye, tudják is? Gondolkodik.