Tűzzel rajzolt világ

Régebben az egyedi készítésű bútorokba égettek díszítést, aztán a tömeggyártás mindezt háttérbe szorította. Sokan alkalmazták saját környezetükben is, amikoris ajtókra, gerendára vagy a temetői keresztekre kerültek minták, feliratok, számok.

A módszer tehát régóta ismert, művészi értéke azonban csak úgyí évszázada, az elektromos pirográfia kifejlesztésével került előtérbe. Romániában és Magyarországon tradicionális népművészetté vált, de aprólékosan kidolgozott képeket csak nagyon kevesen készítenek.

A Salgótarjánban élő Vaskó Gabriella autodidakta módon képezte magát. Gyerekkorától rajzolt hagyományos grafikákat, nagy hatással volt rá Dürer és Van Gogh. 1980-ban – amikor férje elkészítette a szükséges eszközt – a megrajzolt vázlatot először égette fatáblába. Az évek során kitartónak bizonyult, megszerette a tűzzel rajzolás technikáját, mely aprólékos és nagy koncentrációt igényel, hiszen az esetleges rontást nemigen lehet javítani. Alkotásaival sokáig nem lépett a széles nyilvánosság elé, ám 2004-ben nyugdíjas lett, s azóta számos önálló kiállításon mutatta meg különleges műveit, melyekből néhány közgyűjteményben is látható.

– Realista alkotónak tartom magam, hétköznapi embereket, eseményeket, személyes élményeket formálok meg legszívesebben. Tematikus sorozataim is vannak, melyekben a szeretet, a család, az összetartozás megjelenítését tartom fontosnak – mondta Vaskó Gabriella., aki számára lényeges a visszajelzés. – Inspirál és tanulásra ösztönöz, ha véleményezik a munkáimat. Úgy vélem, a fa eleve melegséget sugárzó anyag, így még intenzívebben közvetíti, amit megörökítek rajta.