Hoci és léci

Azonban hamar rájövünk, hogy bár ezek is bizalmas színezetű, közvetlenséget sugalló szavak, mint az említettek vagy mint becéző képzős társaik (Juci, Laci, Tünci, Marci stb.), ezeknek közvetlenül még sincs közük a kedvelt -ci, -¬ci képzőpárhoz. Mindkettőnek „története” van. Vizsgáljuk hát meg őket közelebbről is!

A hoci múltja nagyobb, ugyanis e szó története egész a XVI. század végéig visszanyúlik. A hoci valójában nem más, mint a hoz igének felszólító módú hozd alakja a -sza nyomósító szócskával ellátva. Ahogy egykor gyakori volt, sőt elvétve még ma is felbukkan az addsza vagy monddsza az add és mondd bizalmas-népies nyomósításaként, úgy évszázadok óta él a hozdsza is, és ebből fejlődtek ki az olyan alakváltozatok, mint hocasza, hocca, hoca, hoce, hocci, valamint a mára ezekből kikristályosodott hoci forma. Külön is megemlítem a hocide változatot, amely a hozdsza ide összevont, rövidült alakja, mert szinte biztosra vehető, hogy a hoci változat kifejlődésébe és állandósulásába ez is belejátszott.

Hasonló utat jár be a léci is, csak pár évszázaddal fiatalabb a hocinál, s végleges formája még nem is alakult ki. Ez a légy szíves! udvariassági formából rövidült le, s indult útjára a múlt század vége felé. Bár szótárazva még nincs, a mindennapi beszédben már nagyon is otthonos. Aki rákattint az interneten a Google keresőprogramjára, tucatjával jegyezheti ki az efféle mondattöredékeket: „Légyszi, engedj el moziba!”; „Ha látod, légyszi, írd meg azt is, ki a szolgáltatód”; „idősebbek léccives válaszoljanak”; „Lécci, lécci és még egyszer lécci világosíts fel minket…”; „Aki tudja, az léci írja meg…” stb.

Még korántsem bizonyos, hogy ez utóbbi változási folyamat a léci forma „győzelmével” végződik. Lehet – bár nem valószínű –, hogy az eredetét jobban érzékeltető légyszi alak rögződik majd, vagy ha nem ez, akkor a kiejtéstükröző írású lécci változat. (Hétkötetes értelmező szótárunk a múlt század közepén még a hoci szónak is feltüntette hocci változatát is!) Azt azonban már most is kimondhatjuk, hogy a szó végén levő i rövid formájában rögzült, hol¬ott a szíves í-jéből született, s hogy bár a légy szíves udvariassági forma csakis egyes szám második személyre utal, a légyszi – lécci – léci rövidült alak fittyet hány az efféle megkötésekre. Ezt, lécci, jegyezzék meg, kedves olvasóink, feltéve, hogy valaha is kedvük támad e nagyon is bizalmas hangulatú szó használatára.