Mitől fénylik Salamon töke?

– Honnan az ötlet, hogy a névviselettel foglalkozzék?
– Egy időben szokás volt a rádióban, hogy a névnapokról megemlékezzenek, ám egyetlen köszöntő sem hangzott el. Gondoltam, én majd összegyűjtöm a legjavát.

– Olyan versikéket, melyekkel annak idején a falvakban a névnapjukat ünneplőket tisztelték meg?
– Pontosan. Apám Antal volt, s a Tolna megyei Tevelen, ahol gyerekeskedtem, a neve napján jöttek a szomszédok, rokonok, barátok, hogy felköszöntsék. Mint ahogyan szinte mindenkit a faluban.

– Ám, rádiós köszöntések helyett nyomtatásban jelent meg gyűjtésének eredménye.
– Megszűnt a műsor, nekem meg tízévi munkával felgyülemlett az anyagom. Az utóbbi két évben szinte csak ezen dolgoztam énektanár nejemmel együtt, aki a kottákat gondozta. A köszöntők mellett megtalálható minden, ami az adott névvel kapcsolatos: eredet, hagyományok, babonák, szokások, versek, irodalmi alkotások.

– Hol kutatott?
– Elsősorban az Akadémia Zenetudományi Intézetében, ahol bőséges, ám ilyen szempontból rendezetlen anyagra bukkantam.

– Hogyan keletkeztek régen a dallamok?
– A szerzők többsége kántor lehetett, aki az általa írt szöveget ráhúzta valamilyen egyházi dallamra.

– Akkor a pogány eredetű nevek köszöntőiből bizonyára kevesebbet talált.
– Egyet sem! Az Attilákat, Zoltánokat, Árpádokat nem köszöntötték.

– S melyik név viselőjét tisztelték meg a legszívesebben?
– Két ilyet is találtam: a Jánost és az Istvánt. Ezekből bődületes mennyiség állt rendelkezésemre – ellentétben például a Lászlóval.

– Ez furcsa, mert László kedvelt szentünk.
– Engem is meglepett, ám a Lászlókat vigasztalhatja, hogy az egyetlen megtalált köszöntő a legszebbek közé tartozik.

– A Jánoson és az Istvánon kívül melyik névről talált még bőséges anyagot?
– Györgyből és Lucából külön kötetet is megtölthetnék. Meg kell említenem az Ivókat, akik május 19-én ünnepelnék a névnapjukat, ha bármelyik szülő e nevet adná a gyermekének… Valamikor jeles kultusza volt Szent Ivónak, a jogvégzettek védőszentjének, a szóbajnok jurátusok pedig nem kevés tréfás verset írtak a kétértelmű nevek középkori viselőinek.

– Talált másféle kétértelmű szólást is?
– Közismert például a „Fénylik, mint a Salamon töke” mondás, ám jelentése annál kevésbé. Nos, onnan ered, hogy a Duna menti torony ablakába, ahol Salamon királyunkat fogva tartották, a hajósok tájékozódására töklámpást akasztottak.

– Feléled a névnapi köszöntések szokása?
– Míg manapság a falvakban sokfelé Lagzi Lajcsira mulatnak a lakodalmakban, addig a városi táncházakba rendszeresen járnak a fiatalok. Hiszem, hogy a népi hagyományokat szívükön viselő tanítóink a gyűjteményem alapján is jó szívvel készülhetnek fel az ünnepségekre. A napokban küldtem el a csíkszeredai Pro-Print Kiadónak a hetedik kötet kéziratát, amely a karácsonyhoz kötődő gazdag anyagot tartalmazza.