Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Június 17-én délután a Magyar Tudományos Akadémián vehették át megérdemelt díjukat azok a pályázók, akik az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint az Anyanyelvápolók Szövetsége által még tavaly ősszel meghirdetett, „Régi magyar mesterségek – családneveink tükrében” című pályázaton részt vettek munkájukkal.
A megjelölt határidőig, február 15-ig 125 pályamű érkezett be, jó néhány a határainkon túlról: Romániából, Szerbiából, Szlovéniából, Ukrajnából.
Nem túlzok: a bírálóbizottság tagjai – magam is köztük voltam –, akik mindegyik pályaművet gondosan átnézték a rendelkezésükre álló bő két hónap során, nem győztek álmélkodni az értékes és szép munkák láttán. A 125 pályaműből mindössze nyolc-tíz volt olyan, amely nem ütötte meg a mértéket, éppen ezért a jók közül is a legjobbak, tehát a díjasok kiválasztása nagyon kemény feladatnak bizonyult.
Végül is az eredetileg megjelölt pályadíjak bizonyos fokú megosztásával, továbbá még utólag kivívott különdíjak szerzésével összesen tizenöt személy, illetve szakmai közösség részesült az 50 000 és 300 000 Ft közötti összegű díjak valamelyikében. Csupán néhány beszédes cím a díjazott munkák címei közül: „Az én fazekasaim. Egy régész kalandozásai”; „A gombkötő mesterség”; „Az Óperencián innen és túl. A huszárok nevéről és mesterségéről”; „Famegmunkálás a háromszéki Zabolán”; „A gádorosi bognármesterség hagyományai”; „A csiszár foglalkozás- és családnév titkainak feltárása” (Nomen est omen! A pályamunka beküldője maga is csiszár. Mármint a nevében: Csiszár Éva!)
Hangsúlyozom: nemcsak a díjasok pályamunkája értékes és elismerésre méltó, hanem csaknem mindegyik munka rejt magában valami értéket. Én például történetesen két Romániából, a Hargita megyei Kőrispatakról egymástól függetlenül érkezett pályázatból tudtam meg, hogy Kőrispatak a szalmafeldolgozás egyik központja. Készítenek szalmából – persze nem akármilyen szalmából! – dísztárgyakat, lábasalátétet, falvédőket, kosárkákat, legfőképpen pedig kalapokat. S mindkét pályamunkából megtudhattam, hogy egy hagyományőrző egyesületnek köszönhetően 2001 óta már van a községnek egy Szalmakalap Múzeuma is, amelyet külországokból is egyre többen keresnek fel. Hát nem remek formája ez a hagyományőrzésnek?
És hogy miért írtam meg mindezt? Mert olvasóink figyelmét még a múlt év őszén felhívtam erre a pályázatra, s biztattam őket az azon való részvételre. Ki tudja? Talán még valamelyik díjazott is lapunkból értesült a pályázati felhívásról!
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu