Hébe-hóba

Az e szó felől érdeklődőknek többnyire nem a hébe-hóba jelentése okoz gondot, hanem az eredetére kíváncsiak. Szinte mindnyájan úgy tudják, hogy azt jelenti: „olykor, időnként, nagy néha”. Az meg sem fordul legtöbbjük fejében, hogy nem mindig ez volt a jelentése. Márpedig ez a helyzet! A régi nyelvben ugyanis azt jelentette: „télen-nyáron, hidegben-melegben”, azaz „mindig”. Ennek igazolására s egyúttal szemléltetésére idézek néhány sort egy 16. századi énekből, még az eredeti írásmódot is meghagyva, mert így is jól olvasható és érthető: „Jámbor attyafiak, kic egymással tarttyác barátságokat, télben, nyárban, hében, hoban, hidegben, készec szolgálni egymásnac mindenben.”

A szövegkörnyezet világosan elárulja, hogy a hébe-hóba, azaz itt még hében, hoban ugyanúgy a nyári és a téli évszakot kapcsolja egybe ikerszó jellegű határozószóként, mint az előtte álló télen, nyáron. Kialakulásakor tehát ez a kifejezés, amelynek most már egyúttal az eredetéről is szólok, nem azt jelentette, amit ma, vagyis hogy „időnként, néha-néha”, hanem összefoglaló jellegű szókapcsolatként élt. Olyan volt, mint a hetet-havat, régebben hevet-havat, amely szintén két véglet megnevezésével általánosít. Ez utóbbi esetében, ha csakugyan a hevet-havat változat az eredetibb, az előtag a hő főnév hév alakváltozata, utótagja pedig a „téli csapadék” jelentésű hó. Arra mondták eleink, hogy összebeszél hevet-havat, illetve hetet-havat, aki egymással ellentétes, össze nem függő dolgokat zagyvált össze.

A hébe-hóba nagyon hasonlít ehhez. Második tagja szintén a téli csapadékot jelentő hó, az első pedig ugyancsak a hő főnév változata. Többek között ezt találjuk meg Hévíz nevében, amely egy hév víz formából vonódott össze. A ma „szenvedély” értelemben használt hév régen melléknévként is gyakori volt, pl. hév szerelem.

Végül még annyit, hogy a hébe-hóba kifejezés eredeti jelentése az idők folyamán, talán a gizgaz, mendemonda ikerszavakhoz való hasonlósága miatt elhomályosult, s korábbi összefoglaló, általánosító „mindig” jelentése helyett a 18. század óta már csak „olykor” értelemben él. De a terjedelem kötöttsége miatt olvasóim erről többet már egy hév fogóval sem tudnának kicsikarni belőlem. Ez utóbbi egyébként egy középkori kínzóeszköz neve volt.