Mi történik a 31. percben?

Mike Posner: 31 Minutes To Takeoff
A 31. percben történik valami a lemezen. Azonnal kíváncsi lettem, mi lehet az? Elmélyülten figyeltem, nehogy lemaradjak a szenzációról. Felerősödő repülőgépzajt hallottam, de nem gondoltam volna, hogy ez lesz a meglepetés. De mivel más nem következett a 31. percben, ezt kellett elfogadnom a fantasztikus történésnek, amitől a lemezkészítők azt ígérik, hogy magasabb helyen lehetek. Hááát?... Most már azt is illene tudnom, ki ez a Mike Posner. A 22 éves fiatalember a Duke Egyetem szociológia és üzleti szakán diplomázott, dalszerző, énekes és producer. Az amerikai szaklapok szuperlatívuszokban írnak róla, a jövő reménységének tartják. Több jeles helyen fellépett már, szerepelt a rapper 50 Cent oldalán is. Végighallgatva lemezét, rosszat nem mondhatok róla. Érdekes zenei megoldások sorozata jellemzi, egyik-másik szám kifejezetten rádióbarát. De ahhoz, hogy eladható legyen, úgy tűnik, kellett valami blikkfangos felvetés, ezért találhatták ki ezt a 31. perces poént. (Sony Music/J Records)

The Script: Science & Faith
Az ír trió 2008-ban debütált, első albumuk több mint kétmillió példányban talált gazdára. Ez persze nem véletlen, hiszen remek zenét játszanak. Hogy mennyire felfigyelt rájuk a szakma, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Paul McCartney személyesen kérte fel őket amerikai turnéja előzenekarának. Aztán ők is teltházas koncerteket adtak az Egyesült Államokban. Az ilyen lendületes kezdés után mindig ott motoszkál az ember gondolataiban: milyen lesz a folytatás, meg tudják-e ismételni a sikert? Nos, a The Script esetében igennek válaszolhatok a dilemmára. Mindössze tíz nótával jelentkeztek, de azok mindegyike tartalmas. Nem csak a zene, hanem a mondandó is. A dalok ugyanis történeteket mesélnek el, például a gazdasági válság okozta helyzetekről. Összetett témákat vetnek fel egyszerű módon. Ehhez igazodnak a hullámzó, fülbemászó ritmusok, melyek néhol hip-hop elemeket is tartalmaznak, egészében véve azonban inkább a rock uralkodik. Több kedvencem is van már a lemezről, a címadó nótán kívül a You Won’t Feel A Thing, a Deed Man WAlking és az Exit Wounds. (Sony Music/RCA)

Hurts: Happiness
Hogy mik vannak! A Hurts egy tettlegességig fajuló vitából született meg. Theo és Adam egy kocsma előtt találkozott először Manchesterben, amikor kettőjük baráti társasága nézeteltérésbe keveredett egymással. Két választásuk volt: vagy összeverik egymást, vagy megbeszélik a dolgokat. Ez utóbbit választották, s a végére az is kiderült, hogy mindketten érdeklődnek a zene uránt. Neki is álltak a munkának. Stílusukat „érzelmes elektronikának” nevezik, hozzátéve: „reményteli zene egy reményvesztett helyről”. Dalaikat hallgatva a magyarázatot is megtaláltam, ugyanis érződik rajtuk Prince és a Depeche Mode hatása. Melankóliából tehát nincs hiány, s aki erre vevő, az rajonghat is a duóért. Van is belőlük bőven, mivel egyéb művészeti ágakat is megcéloznak, megteremtve ezzel sajátos világukat. A Hurts elegáns, rejtélyes, stílusos. Nem kisebb célt tűztek ki maguk elé, mint újraértelmezni a brit popzenét. Hogy ez sikerül-e nekik, az még a jövő zenéje. (Sony Music/RCA)