Terelőút

Kedves Tanár Úr! Újabban minduntalan azt hallom a rádióban és másutt is, hogy a járműveket ilyen vagy olyan ok miatt elterelik, terelőutakat jelölnek ki a számukra. Én úgy tanultam, hogy csak állatokat lehet terelni, mégpedig összeterelni, hogy ne széledjenek szét. Az embereket és a járműveket nem terelni kell, hanem más utakra irányítani. Ugye jól tudom?

A kérdezőnek ott, helyben válaszoltam, de mivel az a gyanúm, hogy a Szabad Föld több olvasójában is felvetődött már ez a kérdés, anyanyelvi rovatunkban nagyjából megismétlem az akkor mondottakat. Hátha másoknak is használok vele valamicskét!

Akik a kérdés feltevőjével értenek egyet, azaz úgy vélik, hogy terelni csak állatokat lehet, nem ok nélkül érzik ezt így, mivel terelgetni, azaz ’huzamosan, lassan, kényelmesen terelni’ valóban csak állatokat lehet, illetve szokásos. Ezt sugallja nekünk már az ismert népdal is a juhászról, aki „Terelgeti nyáját, / Fújja furulyáját, / bú nélkül éli világát”. De terelni – azaz nem terelgetni – már a szónak a tér igéből -l képzővel való megalkotásakor, kétszázötven-háromszáz évvel ezelőtt sem csupán állatok csoportját lehetett. Olyannyira nem, hogy már a szó első szótározott adata sem ilyen értelmű. Ez ugyanis a következő, 1750-ből: „a’ maga malmára terelni a vizet”.

Az kétségtelen, hogy napjainkban az állatok terelésére utaló jelentés az egyik leggyakoribb értelme a szónak, ellentétben pl. rokonértelmű társával, a szintén a tér igéből alkotott téríttel, amelyről ma elsőként talán a valamely vallásra, hitre való térítés fogalmi jegye jut eszünkbe. De régebben is használatos volt, és ma is egészen természetes a terel jó néhány olyan jelentésben, szókapcsolatban, amiben nyoma sincs semmiféle állatterelésnek. Bizonyos vagyok benne, hogy olvasóink sem érzik hibásnak a terel igének ilyenféle szövegkörnyezetben való használatát: „bírói útra terelték az ügyet”, „sikerült a gyanút a tettesekre terelni”, „más irányba terelte a beszédet”, „mellékvágányra terelik a dolgot”, „a jól indult, de később szélsőségessé váló mozgalmat sikerült a helyes mederbe terelni” stb.

Csak azért nem sorolom még tovább a példákat, mert olvasóim esetleg arra gondolnának, hogy az adatokkal való bűvészkedéssel valamiről el akarom terelni a figyelmüket. Tessék elhinni, nincs szükség semmiféle elterelő hadmozdulatra, mesterkedésre!