Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
A kérdés, azaz inkább panasz, amelyre a következőkben válaszolok, a világ egy másik, távoli részéből, az USA-beli Ohio államból érkezett. Feladója Veres Gusztáv, egy ott élő, de anyanyelvét szerető magyar, aki az újabban minduntalan hallható és olvasható elérhetőség szó helyessége vagy helytelensége felől érdeklődik, s ebbeli kételyeire szeretne tőlem választ kapni.
Egyébként korántsem ő az első, aki „nemtet¬szőleg” figyelt fel erre a szóra, azaz nehézkesnek, nyakatekertnek érzi. Telefonon egy jeles művészünk is felhívott pár éve azzal, hogy marasztaljam már el valahol ezt a „borzalmas” új szót, mármint az elérhetőséget. Elismerem: mindazoknak, akiknek ilyen vagy olyan okból nem tetszik ez a szó, nagyon is jó a nyelvérzékük, mert azt súgja, jelzi nekik, hogy ezzel a szóval valami nincs rendben, hiszen nem szoktuk használni.
No igen, korábban valóban nem használtuk, mert nem volt rá szükség. Ez a magyarázata annak, hogy még a legújabb értelmező szótárban sincs benne. De mióta – hat, nyolc vagy tíz év óta – egyre több embernek négy-öt vagy akár még több olyan címe, hívószáma vagy egyéb jelkódja van, amelyen, illetve amelynek segítségével szinte bármikor elérhetjük (lakáscíme, lakás- és munkahelyi telefonja, mobilszáma, faxszáma, üzenetrögzítője, villámpostacíme stb.), s ezeket rendelkezésünkre is bocsátja, sőt bizonyos fokig még divat is ezek felsorolása, megjelölésükre nemigen találhat jobb szót, szóalakot, mint ezt, mégpedig többnyire így, többes számban: elérhetőségeim.
Hogy ez nehézkes, nyakatekert volna? Ugyan miért is volna az? Akkor a közérthetőség, munkalehetőség szót legalább ilyen mértékben nehézkesnek kellene tekintenünk, s mégsem tesszük, mert nem érezzük annak. Hogy magyartalan volna? Dehogyis az! Éppen nyelvünk tömörségének egyik kifejező példája ez a szóalak. Igen, tömörségének, amelyről jeles írónk és esszéistánk, Németh László A magyar nyelv ereje s gyengéi című tanulmányában történetesen így írt: „Ha az ember a magyar nyelv erejére gondol, alig juthat más eszébe, mint a tömörsége.” S még ezt is hozzáteszi: „A magyar nyelv ezt a tömörséget elsősorban az igéjének köszönheti.” Mindössze arról van szó, hogy az új keletkezésű szavak általában szokatlanok azoknak, akik még nem ismerik őket. Én azonban nyelvészként még örülök is ennek a szónak, mert szükség van rá, s mert tudom, hogy előbb-utóbb könnyen hozzászokunk. A még bizonytalanoknak pedig Kazinczy egyik epigrammájának erre a szintén rendkívül tömör, de a lényeget kiválóan érzékeltető sorára hívom fel a figyelmét: „Az új, ha új is, jó, ha jó.”
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu