Ez miatt

„Ahogy múlnak az évek, egyre inkább érdekelnek anyanyelvünk használatának szabályai, ha egyáltalán vannak ilyen szabályok. Engem újabban az zavar, hogy az általam megszokott e nélkül, a mellett, e miatt formák helyett ilyeneket hallok: ez nélkül, az mellett, ez miatt. Vajon ez is lehetséges, elfogadható használat?”

Érdekes kérdés, szívesen válaszolok is rá. Olvasónkkal együtt én is azt hiszem, hogy ezek jobbára csak az utóbbi évtizedekben terjedő formák. Jeles nyelvművelő elődömnek, Lőrincze Lajosnak egy csaknem fél évszázaddal ezelőtti rádiós „ötpercéből” arra lehet következtetni, hogy a múlt század ötvenes éveiben még nem voltak járatosak. Ezt nem mondja ugyan ki Lőrincze, de világosan kiderül abból, hogy részletesen tárgyalja az anélkül – annélkül, amellett – ammellett alakváltozatokat, ám egyetlen szóval sem utal arra, hogy az nélkül vagy az mellett formákkal is számolnunk kell. A hetvenes évek végén azonban már a nyelvművelő szakirodalomban is felbukkan ez a téma. A nyelvművelő kézikönyvben pl. Tompa József határozottan elítéli a z-s formákat, midőn így ír: „Az irodalmi és a köznyelvi használatban bántó hiba, ha valaki ez, az alakú névmáshoz fűz mássalhangzón kezdődő névutót: ez mellett (helyesen: e mellett, illetve határozószóként: emellett; az nélkül (helyesen: a nélkül, illetve anélkül); ez miatt (helyesen: e miatt, illetve emiatt).”

Azóta annyiban változott a helyzet, hogy a nyelvművelő munkák tanácsai ellenére tovább szaporodtak az az mellett, ez miatt típusú formák. Noha a 2005-ben megjelent Nyelvművelő kéziszótár is azt mondja, hogy az ez mellett, valamint az ez nélkül, ez miatt is „köznyelvi beszédben és írásban bántóan hibás alak”, ezek az ez, az után mássalhangzóval kezdődő névutós formák azóta is egyre terjednek a nyelvhasználatban, mégpedig külön- és egybeírt formában – azaz névutói és határozószói szerepben – egyaránt. A világhálón mindennaposak az efféle mondatok: „jobban körül kellene határolnod a hibát, aznélkül nem tudunk segíteni”; „válassz ki egyet, és tars (sic!) ki az mellett”; „én ezmiatt szoktam le a cigiről”.

Hogy a jövő merre vezet, nem tudom, nem tudhatom. De ugyanúgy nem örülök ennek az „ezmiattos”, „ezmellettes” divatnak, mint ahogy az ellenkezőjének, az „a alagút”, „a iskola”-féle, egyelőre inkább csak a beszélni még csak most tanuló emberpalánták efféle próbálkozásai elterjedésének sem tapsikolnék.