Francia eredetű hungarikum

Noha ma már csak mi, magyarok díszítjük vele a karácsonyfát, a szaloncukor nem hazai találmány. Ősét, a fondant cukrot – olvadó cukrot vagy magyarul puha cukrot – a franciák kezdték készíteni a XIV. században, s német cukrászok hozták el hazánkba a XIX. század első harmadában.

A különleges cukorka a századfordulón vált divatossá, amikor a francia módit követve a polgári lakások fogadószobáiban (szalonjaiban) is megjelentek az édességekkel díszített fenyőfák. Így lett a fán lógó, csillogó csomagolásba bújtatott csemege neve szaloncukor.

Töltött, mártott és öntött
Sokáig csupán kétféle szaloncukor létezett: a konzum és a zselés. Ma már számos íz közül választhatunk: a karamellástól, a marcipánoson, a gesztenyésen és a rumos-meggyesen át a diósig. Sőt az idén olyan újdonságok is csábítják az édesszájúakat, mint a sárgabarack-joghurtos, vagy a mogyorókrémes-crispys ízű szaloncukor.

E sokféle finomság gyártása is többféle módon történik. Másképp készül a töltött, a mártott és az öntött szaloncukor.

A 140 éves hagyományra visszatekintő Bonbonetti édességgyárban a töltött finomságok gyártása a krém készítésével kezdődik, amit a csokihüvelybe töltenek, majd csokiréteggel lezárják. Hűtés után kiszedik a formából a szaloncukrokat, amelyeket ezután szemenként csomagolnak. A mártott szaloncukornál a fondanthoz (puha cukorkaanyag) hozzáadják a tejport és egyéb összetevőket. Összekeverik, majd kialakítják belőle a szaloncukor formáját, végül csokoládéba vagy kakaós bevonómasszába mártják. Az öntött (leggyakrabban zselés) szaloncukrok készítésekor a kristálycukrot, a pektint (növényi kocsonya) és ízesítéstől függően az egyéb összetevőket 122 °C-on megfőzik. Az így kapott zselét melegen formába öntik, majd 8 órán át hagyják szilárdulni, mielőtt rákerülne a csokoládé-bevonat. Hűtés után jöhet a csomagolás.

Sokáig kézzel készült
A szaloncukrot eleinte csak a tehetősebbek vásárolták, a legtöbben maguk készítették a karácsonyi édességet. Ma már minden munkafolyamatot gépek végeznek, így megfizethetőbbé vált az ünnepi finomság. A leghosszabb ideig egyébként a csomagolásnál használtak kézi munkát. Sok kis műhelyben még a múlt század második felében is manuálisan rojtozták a csomagolópapírt, s csavarták a csillogó alumíniumfóliát az édességre.

Egy dolog azonban nem változott. A karácsonyfára akasztható, csillogó sztaniolba csomagolt édességet kizárólag mi, magyarok készítjük. Így ha a világban bárhol szaloncukorral találkozunk, az feltehetően hazánkban készült – s ha mégsem, akkor előfordulása csak az ott élő magyaroknak köszönhető.