Így főztök ti

Még hatással van rájuk a szülők, nagyszülők közvetítette értékrend, imádják édesanyjuk babgulyását, nagymamájuk túrós lepényét, s bulinak fogják fel a disznóvágást. Ezzel egy időben alig van élet számukra gyorséttermek, gyrosok, pizzák, munkahelyi ételrendelések, a fitnesz-korszakban különféle csírák, magvak és olajok fogyasztása nélkül. De egyes szabad hétvégéken azon veszik észre magukat, hogy ott állnak a félig üres hűtőszekrény előtt, ennének valami „normális” főtt ételt – csakhogy azt el is kell ám készíteni.

Anyáink, nagyanyáink szinte kivétel nélkül saját felmenőiktől tanultak meg főzni, és mire férjhez mentek, mindent tudtak, amit a konyháról tudni kellett. Biztosan sokan láttak már a spejz környékén hébe-hóba felbukkanni egy megsárgult füzetet, sűrűn teleírt lapokkal – elején a habarás, sűrítés fortélyaival, majd egyre bonyolultabb süteményes receptekkel: ez volt a saját kézzel vezetett segédlet.

A mai fiatal felnőttek nagy része azonban önálló élete kezdetére sem rendelkezik kiterjedt főzési tudománnyal (persze kivételek mindig akadnak), bár jó esetben néhány dolgot képesek készíteni.

Egy idő után azonban mégiscsak késztetést éreznek a főzésre, csak azt nem tudják, mihez is fogjanak. A legegyszerűbb persze a szülőtől való telefonos segítségkérés. A következő kézenfekvő lehetőség az internet használata. Ott mindenről találni adatot, receptek is vannak szép számban. Aztán az ember fia/lánya oda-vissza rohangál a számítógép és a konyha között, a lustábbak és jobb technikai felszereltséggel rendelkezők pedig telefonról netezve követik az instrukciókat.

Akit már eléggé meglegyintett a főzés szeretete, az először is megveszi magának a magyar gasztronómia alapműveként is emlegetett Horváth Ilona-féle Szakácskönyvet, azután pedig elkezdi összeválogatni a könyvesboltok gasztronómiai témájú kínálatából az ízlésének megfelelő tematikus „szakirodalmat”.

A hazai és külföldi sztárséfek televíziós műsorai és könyvei ma már nálunk is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, de mivel ezek a receptek sok esetben igényelnek konyhai gyakorlatot, így használatuk általában a konyha irányába ösztökélő intenzív nyálcsorgatás után következik be.

Megéri a vesződséget: nagy öröm az, ha valaki a saját főztjét kínálhatja másoknak – s maga is megeheti...