Okos kutyusok

Az Oxfordi Egyetem kutatói első ízben tanulmányozták különböző emlőscsoportok agyának evolúciós fejlődéstörténetét. Rájöttek, hogy meglepően eltérő ütemben változott az agynak a testmérethez viszonyított nagysága, s szoros kapcsolatot állapítottak meg e tény és az állat társas mivolta között.

A kutatások során több mint ötszáz élő és megkövült emlősfaj adatait elemezték hatvan millió évre visszamenőleg. A leggyorsabb ütemben a majmok agya nőtt, őket követték a lovak, a delfinek, a tevék és a kutyafélék.

A viszonylag nagy aggyal rendelkező fajok általában szilárd szociális csoportokban éltek, illetve élnek. A magányosabb emlősök – mint a macskafélék, a szarvasok és az orrszarvúk – agya sokkal lassabban nőtt ugyanazon időszak alatt.

Korábbi kutatások arra utaltak, hogy az agynak a testnagysághoz viszonyított mérete minden állatfajnál hasonló ütemben növekedett. Ma azonban úgy gondolják a tudósok, hogy a különböző emlőscsoportok evolúciós agyi fejlődése igencsak eltérő ütemben zajlott.

Úgy tűnik, a társas emlősöknek – az embert is beleértve – több kihívással kellett szembesülniük, mint a magányosan élőknek. A csoportos életforma szervezést és együttműködést igényel, ez pedig kihat az agy méretére is. Mivel az ember még a majmoknál is szociálisabb, együttműködési képessége jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy uralja a Földet.