Trónus lett a borbélyszékből

Legalább százötven évvel repít minket vissza a több ezer tárgy, ám aki a szakma ismeretterjesztő filmjét is megnézi, lesz fogalma arról is, milyenek voltak az ókori Egyiptomban Kleopátra hajkölteményei. A magánmúzeum Korom Gyuláé, aki a lelke mélyén el is várja az ámulatot, hiszen minden itt látható tárgy, eszköz és bútor majd’ tizenöt év gyűjtőmunkájának eredménye – pedig még a felmenői között nem volt fodrász. Évekig gépészmérnökként dolgozott, s úgy 38 éves kora körül állt be a családi kereskedői csa¬tasorba, hogy fodrászkellékek beszerzésével foglalkozzon. Így jött létre ez a látványos tárlat.

– Maximalista lévén, rögtön beálltam a fodrászok mögé, hogy tudjam, mire van igazán szükségük, s egy idő múltán nemcsak megismertem, hanem nagyon is megszerettem ezt a szakmát. Más kérdés, hogy hajat vágni, frizurát készíteni azért nem mernék… Aztán az árubeszerzések közben elkezdtem gyűjtögetni is. Mindenféle rozsdás, még szakmabelinek se ismerős, régi fodrászeszközöket. Látja ott a Milota feliratos üvegvitrint? Benne van a borotvakészítés összes eszköze, a nyéltől a fémig! Ezt egy szatmári faluból szereztem. Rangos borbélyok cégtábláin embléma jelezte: ők már felcserek is, eret vágnak, köpölyöznek, fogat húznak, ez vidéken gyakori volt. Ezeket az eszközöket is megvásároltam. Árverésekre, bolhapiacokra jártam, cseréltem itthoni, külföldi gyűjtőkkel, kutattam ősi fodrászdinasztiák után. S ahogy nőtt a gyűjteményem híre, sokan maguktól is hozták a holmikat. A fodrászműhely 1880-ból való, eredeti berendezését a nógrádi Vámosmikoláról, egy háromgenerációs fodrászcsaládtól kaptam. Pinke Károly özvegye a Modern Fodrász Szövetkezet gyűjteményét is ide hozta, mint szerinte a legméltóbb helyre.

– Van kedvenc darabja?
– Ha úgy nézem, mennyit kellett rajtuk dolgoznom, tisztítani, javítani, restaurálni, bár szívesen csináltam, nekem minden darab a szívemhez nőtt. De azért nagy büszkeségem az a hatalmas, szegecselt fejtámlás borbélyszék! Amerikából származik, 1906-ban gyárthatták. Egy Tolna megyei kastély pincéjében leltem rá, rémes állapotban! Két évembe telt, hogy most úgy nézzen ki, mint egy trónszék. Itt van egy női makett, korhű öltözékben, tornyos frizurával. Ő a gyönyörű Sissy királyné! Egy ilyen hajzuhatag minden fodrász álma! Mestervizsgájára készítette egy fodrász, meg is kapta érte a kitüntető címet! Én fodrász már nem leszek, de elárulom: nemrég életműdíjas tiszteletbeli taggá választott az Országos Fodrász Ipartestület. És 65 évesen, mielőtt megkapta a múzeumi engedélyt a gyűjteményem, muzeológiát kezdtem tanulni. Elolvastam minden létező, leginkább német és angol nyelvű szakirodalmat házi könyvtáramból a fodrászipar-történetről.

– Mi a különbség a magángyűjtemény és a magánmúzeum között?
– Nagy! A magángyűjtemények jó része koncepciótlan, stratégiátlan. Az enyém már megüti a mércét; kronologikusan összefog mintegy másfél száz évet egészen az 1950-es évekig, s a látogatóknak, főleg, ha szakmabeliek, ismeretterjesztő filmet is vetítünk. Múzeumként pályázhatok is! Hiszen Európában a „nemzetközi hírű” kategóriába soroltak, a németek Fekete-erdőben lévő Todnau Múzeuma után, mely hírnevét részben a dauer feltalálója, Karl Ludwig Nessler eszközeinek köszönheti.