A könyvmolyok öröklik szenvedélyüket

A vizsgálatba angol, ausztrál, amerikai, norvég és svéd ikreket vontak be, akiket az iskolakezdés előtt, illetve alsó tagozatos korukban folyamatosan figyeltek. Kiderült, hogy a genetikai változékonyság felel a későbbi olvasási képességekben megmutatkozó különbségekért. Ezek között megtalálható a szavak hangzóinak megértése, a betűk ismerete, a folyékony olvasás és beszédkészség.

Természetesen az is fontos szempont: a szülők mennyi időt áldoznak arra, hogy csemetéjüknek már kicsi korában meséket, gyermekverseket, mondókákat olvassanak, vagy netán bábszínházba vigyék őket.

Mindez azonban az ausztrál gyermekeknél nem mutatott egyértelmű eredményt. Nem minden csemete lett könyvmoly azok közül, akiknek mindig olvastak esti mesét a szüleik, vagy maguk is szeretik a könyveket. Kiderült viszont, hogy a gének befolyása az életkor előrehaladtával változik, méghozzá az olvasás szeretetének javára. Azt még nem lehet tudni, hogy mely génekről van szó, de a kutatók ígérete szerint hamarosan kiderül.

Ha ez az információ napvilágot lát, talán megtudhatjuk azt is, hogy hazánkban miért olyan szélsőséges, mondhatni érdektelen az iskolások olvasási kedve. A mai diákok – 7-18 éves kor között – a legszívesebben az általános iskola alsó tagozatában olvasnak (főként meséket és modern ifjúsági regényeket), illetve azok a gimnazisták, akik humán érdeklődésűek.Ritka esetnek számít, de néhány 8-10 éves kisdiákkal megtörténik, hogy regények százait olvassák ki – vannak kedvenc könyveik, melyeket többször is –, s már első osztályos korukban könyvtári tagok.

E kis okosok olykor a szüleiket és a testvéreiket is lepipálják az olvasás szeretetében. E könyvmolyok sajátos és példás olvasási szokását nem igazán értékelik a tanárok, mert a kötelező, illetve ajánlott olvasmányokon túl csak ritkán érdeklődnek a gyermekek könyvélményei felől – ez azonban a valódi könyvrajongókat szerencsére csöppet sem érdekli...