Lecsap a kutyahal

Ponty, harcsa, keszeg, csuka, kárász – az átlagos horgász e halakkal találkozik a leggyakrabban. Pedig ennél még a magyar vizek állatvilága is sokkal gazdagabb, ám nagyon sok hal rejtőzködő életet él vagy egész egyszerűen kevés van belőlük. Ismerkedjünk meg hát néhány horogkerülővel!

HobbiBalogh Géza2011. 01. 07. péntek2011. 01. 07.
Lecsap a kutyahal

A botos kölönte kicsi, 10-12 centiméteres. Nevét onnan kapta, hogy az erdélyi hegyvidék lakossága botra erősített villával szigonyozta. Jellemző rá békaszerűen lapos feje és alacsony, hártyával összekötött kettős hátúszója. Íváskor a hím gödröt ás, párja ebbe rakja az ikrákat, majd a fészket a hím őrzi, sokszor nála nagyobb halakkal is szembeszállva. Ragadozó, és nem is a szelídebb fajtából. Főként rovarokat eszik, de nem kíméli az ikrákat, a kisebb halakat, sőt a saját ivadékát sem. A védett halfaj példányai az Alföldön is megtalálhatók, a szerencsésebbek alacsony vízállás idején főleg a parti kövek alatt találhatnak rájuk.

A fenékjáró küllő se nő nagyra, átlagosan 10-15 centire. Európa és Kelet-Ázsia legtöbb vizében előfordul, még a mocsarakban is. Nálunk is gyakori, apró szemű ikrája kék színű! Tápláléka halivadékból, férgekből, rothadó húsból és korhadó növényi részekből áll. Minthogy különösen kedveli a dögöt, a németek sírásónak nevezik. Mikor a bécsiek 1683-ban az ostromló török sereg elvonulása után a megölt törökök és a lovak hulláit a Dunába dobták, azok körül, sőt a hullák belsejében igen sok fenékjáró küllőt találtak. Herman Ottó a következőket jegyzi fel róluk: „A fenékjáró küllő, mint már neve is mondja, szereti a víz fenekét, ezért a székelyek sármászó szakállnak is nevezik”.

Igazi ritkaság a fokozottan védett lápi póc, mely egyike a Kárpát-medence őshonos halfajainak. Azonban élőhelyei, a mocsarak és lápok annyira összezsugorodtak, hogy bekerült a veszélyeztetett fajok Vörös Könyvébe. Zömök, legfeljebb arasznyi hosszú testét nagy pikkelyek borítják. Az egy helyben lebegő, zsákmányára váró lápi góc páros úszóinak mozgatásával leginkább négylábú állatra emlékeztet. Innen ered a népies kutyahal elnevezése. Testének alapszíne vörösesbarna, kisebb-nagyobb fekete foltokkal. Ami a nagyobb vizekben a csuka, ugyanaz az apró lápokban a póc. Rejtekhelyéről gyorsan, hirtelen csap le áldozataira, melyek általában bolharákok, szúnyoglárvák, halivadékok és vízre hulló rovarok. A mocsárbeli életmódhoz jól alkalmazkodva képes a levegő oxigénjét is felvenni. Eszmei értéke 100 ezer forint!

A szivárványos öklét a horgászok jól ismerik, mert a legkiválóbb csalihal volt, míg védetté nem nyilvánították. Ez se nagy, a három centi magas és öt centi hosszú példányok már testeseknek számítanak. Színpompás, különösen a tejes nászidőben. Háta barnászöld, oldala ezüstös szürke, hasa ezüstfehér, a test közepén egy türkiz zöldes sáv húzódik. Kedvelt élőhelyei az álló vagy az egészen lassú áramlású vizek, amelyekben nagyobb kagylók is élnek. Igen korán, már kétévesen ivaréretté válik. Különleges módon szaporodik: a nőstények hosszú tojócsövük segítségével az ikrát szemenként a kagylók kopoltyúüregébe helyezik el. A kagylót elhagyó lárvák nagyjából egycentisek, gyorsan növekednek. Első táplálékuk kerekesférgekből, apró planktonrákokból, majd később nagyobb rovarlárvákból, algákból áll.

Ezek is érdekelhetnek