Bögi mama babái

– Mikor a szüleim 1923-ban tíz gyerekkel Kolozsvárról áttelepültek Budapestre, a hírt még a Friss Újság is megírta – emlékezik vissza a törékeny Bögi Istvánné, azaz Ibolya néni. – Drága anyám Kolozsvár legszebb asszonya volt, csodás szoprán hanggal, nagybátyja meg a helyi színház direktora. Mama tizenhét gyereket szült. Heten korán meghaltak, s Budapesten majdnem elvesztettünk még egy testvért, de anyukám a testét hóba temetve addig harcolt érte, hogy elmúlt a láza.

– Hol laktak?
– Kőbányán. Apukám gyári munkás volt, anyukám háziasszony. Én meg világéletemben színész- és énekesnő akartam lenni. Hétévesen már gyermek-, sőt felnőttszínházakban is játszottam, híres partnerekkel. II. Rákóczi Ferenc főszerepét 12 esztendős koromban kaptam meg. Egy Ditrói Mór nevű jótevőm saját pénzén kitaníttatott volna, de szüleim, bár szegények voltunk, nem engedtek, mert akkor kiszakadok a családból. Férjhez 21 évesen mentem, a párommal gyárban dolgoztunk. Ki hinné, hogy első munkám a háború előtt kézigráná­tok összeszerelése volt… Amint megszületett a fiam s a lányom, én is háziasszony lettem. Majd 1950-ben, rokoni kérésre Ózdra költöztünk. Férjem az ózdi kohászatban, én meg napközis konyhalányként dolgoztam. Keményen, becsülettel, onnét mentem nyugdíjba is.

– Ózdon mi lett a színészi álmokkal?
– A munka mellett mindig szerepeltem színjátszó egyesületekben Ózdon. Énekeltem, és verseket, tárcákat is írtam. Egyik tárcámat 1972-ben a Népszabadság díjjal is jutalmazta. Nyakig voltam a helyi kulturális életben! Ez hat éve, Mártuska lányom halálával megszakadt. Személyesen egy ózdi író-olvasó találkozón ismertem meg a Szabad Föld egykori munkatársát, Bajor Nagy Ernőt, addig csak a lapban olvastam az írásait. Megszervezte az Olvasók Akadémiáját is, én meg elvégeztem. Egy fotója alapján direkt házikabátban formáztam meg. Hú, de örült neki!

– Mikor kezdett babákat, bábukat varrni?
– Nyugdíjasként, 56 évesen. Rám törtek a színészi emlékek, elkapott az ihlet, s engem anyukám jól megtanított varrni. Ezek többsége nem egyszerű baba, inkább történelmi, irodalmi, mitológiai és mesefigurák. II. Rákóczi Ferenc volt az első alkotásom, az egykori főszerep. Aztán jött János vitéz, Hófehérke, a mesék szereplői, nem sorolom. Kossuth Lajos, a forradalmár, Széchenyi István, a reformer, Petőfi Sándor a harcmezőn, Hunyadi László a Vérmezőn, vagyis történelmünk, irodalmunk nagyjai. De elkészítettem én Ádámot, Évát a paradicsomban, és korcsolyástól a híres Sallay–Regőczi párost is. S a számomra oly’ kedves Máté Pétert gitárral.

– Drága kedvtelés ez?
– Anyagokra eddig legalább százezer forintot költöttem, de nem sajnálom rá a kis nyugdíjamat. Mert ők már az én „gyermekeim”, hogy nemrég a fiam is meghalt. Csak egy unokám lakik Ózdon a négyből, a „dédek” és a még élő három testvérem bizony távol vannak tőlem. Szívbeteg vagyok, nem tudom, mi lesz a gyűjtemény sorsa, ha az én ketyegőm is megáll. Egyszer, régen bemutatta az ózdi tévé. Nagyon vágytam egy önálló tárlatra, de már nem talpalok érte.