Prágai kocsmatúra

Kulturális kocsmatúra – barátnőmmel ezzel a címkével jártuk három napon át Prága utcáit. Nincs okunk szégyenkezni női mivoltunk miatt: a tradicionális cseh kocsma ugyanis olyan közéleti intézmény, amely nálunk még falun sem igen létezik. A hospodába az emberek elsősorban nem inni járnak, hanem beszélgetni, kapcsolatokat ápolni vagy egyszerűen csak csendben mélázni. A habos nedű tehát fontos küldetést tölt be: nem hagyja elidegenedni az embereket.

„Találkozunk háború után hatkor a Kehelyben” – szabad fordításban így ismeri legalább hírből sok honfitársunk a Hostinec U Kalichát, vagyis a Kehelyhez címzett vendéglőt. „Kultúralibink” ez esetben: állítólag Jaroslav Hašek regényének főhőse, Švejk, a derék katona (tőle származik az idézet) ide járt az első világháború előtti időkben, itt tett félreérthető megjegyzést a Ferenc József portréjára szálló légy ott ragadt piszkára. A titkosrendőrök jelentése után kezdődtek Svejk megpróbáltatásai a császári hadsereg soraiban. Aki képes elviselni a vakuikat szorgalmasan villogtató turisták adta megpróbáltatásokat, jóféle pilseni sört és hasonlóan magas színvonalú ételeket kap kárpótlásul az irodalmi emlékek mellé.

Valószínűleg az indokoltnál lényegesen több időt töltött a regényíró a Restaurace U Bansethu falai között is, törzsasztalát fotók és piros tábla jelöli a falon. Nem mondom, Hašek igazán jó ízléssel választotta ki ezt a kocsmát mint kedvenc helyeinek egyikét – bár a prágai hospodák közül az számít különlegesnek, amelyik elmondhatja magáról, hogy „itt nem ivott Hašek”. Olyan ő a cseheknek, mint Oliver Cromwell az angoloknak. Állítólag egyszer kiszámolták, hogy ha a hadvezér csak egy éjszakát töltött volna minden házban, amelyik azzal dicsekszik, hogy náluk aludt Cromwell, akkor tizenkét évvel tovább kellett volna élnie… Az ember a második korsó kiváló csapolt Prazdroj után garantáltan nem firtatja a helytörténet hitelességét.

Ha ízlett az ital, a turistának kutya kötelessége felkeresni az U Pinkasut! Itt csapolták ugyanis először Prágában a Pilsner Prazdrojt, az alagsorban látható az egykori sörcsap 1843-ból.

Az U Fleku fogalommá lett több mint ötszáz éves történelme során – és persze az utánozhatatlan, csak ott kapható 13 fokos barna söre által. A bedekker szerint a XIX–XX. század fordulója környékén komoly szellemi élet zajlott a falai között – magyarul: idejártak inni a művészlelkek. Ahogy köztudottan Hašek is bárkit beleírt történeteibe néhány korsó sörért, úgy Král Novák előszeretettel fizetett természetben: barátaival freskókkal és sörivászati feliratokkal illették a hospoda termeinek falát. A tulajdonos igencsak elégedett lehetett a művel, ugyanis a festőművésznek élete végéig ingyensör járt.

Egy jó tanács a végére: ha a sörissza prágai turistát netán lelkiismeret-furdalás gyötri fáradhatatlan kóstolgatása miatt, mindig jussanak eszébe a szerintem legnagyobb cseh író és sörfogyasztó, Bohumil Hrabal szavai: „A máj el van gyötörve, de azok a gyönyörű vesék!” Bohus bácsi a Régi Téglagyárhoz címzett kocsmában ehhez legfeljebb annyit tehet hozzá: „Jobb inni egy kis kocsmában, mint dolgozni egy nagy gyárban.”