Nem mondod!

Már a múlt század végén is élt, de ma sem ismeretlen a sajátos éneklő hanghordozással kiejtett, az igaz szó első szótagján pedig erős hangsúllyal nyomatékosított „Nem igaz!” forma, amely közhelyszerepében természetesen nem azt jelenti, hogy amiről szó van, az nem felel meg a valóságnak, a tényeknek, hanem ennek csaknem az ellenkezőjét, azt, hogy amiről szó van, az ’bár hihetetlen, mégis igaz’. Így például ez a mondat: „Az nem igaz, hogy milyen bomba nők ostromoltak bennünket” a beszélő szándéka szerint éppenséggel azt jelenti: nagyon is igaz. S ez a formula – hasonló hangsúlyozással, hanglejtéssel – jelentésében akkor is visszájára fordul, ha ez kedvezőtlen a beszélő számára. Egy röpke, ma olvasott mondat: „Nem igaz, hogy milyen lassan indul be idén a tavasz!” Vagyis, tetszik vagy nem tetszik, bizony igaz: a tavasz késlekedik.

De, mint említettem, további nem vagy ne kezdetű közhelyeink is vannak. Ilyen a hüledezést érzékeltető „Ne már!”, esetleg „Nehogy már!” kihagyásos frázis, amely főleg a tizenévesek körében dívik. Ilyen a csodálkozást kifejező „Ne mondd!” közbeszúrás, amely természetesen szintén nem tiltást jelent, hanem a közbeszólónak a nagy érdeklődését fejezi ki. S ilyen a cikkem címében is szereplő, hitetlenkedést kifejező „Nem mondod!” formula, amely feltételezésem szerint éppen az imént említett „Ne mondd!”-ból alakult, formálódott a mindennapi bizalmas beszédben.

Kétségtelenül az utóbbi évek egyik jellegzetes divatkifejezésével van dolgunk. Hernádi Miklós, az évek során több kiadást is megélt Közhelyszótárnak a szerzője egy néhány hónappal ezelőtti hírlapi cikkében már szintén felfigyelt erre az új keletű formára. Ő csak a felkiáltójeles változatot közli, de tapasztalatom szerint a kérdőjeles „Nem mondod?” forma is él, s a kettő többé-kevésbé hasonló értékű. „Nem mondod, hogy csak úgy, egyszerűen kirúgtak?”, vagy „Nem mondod, hogy csak úgy, egyszerűen kirúgtak!” – a két forma némileg eltérő hangsúlya ellenére lényegében ugyanaz.

Hogy értékeljük mindezt? Bánjunk úgy e „Nem mondod” formákkal, mint a többi divatos szólammal, sablonos kifejezéssel: ne törődjünk velük! A selejtezést – hogy mi maradjon meg s mi hulljon ki a rostán – bízzuk bátran anyanyelvünkre!