Csúnya magyarsággal

Régebben főleg olyankor hangzott el ennek az öncenzúrázó közhelykompániának valamelyike, amikor a beszélő önkéntelenül valamilyen létigével és határozói igenévvel alkotott szerkezettel élt – pl. „már százszor meg lett neki mondva” –, s mintegy mentegetődzésül fűzte hozzá: „hogy ilyen csúf magyarsággal fejezzem ki magamat”. Újabban azonban, főleg, mióta már egyre többen tudnak, hallottak arról, hogy az említett típusú szerkezet hibáztatása többnyire nem is jogos, minden egyébre kiterjednek az önostorozások, majdnem mindig alaptalanul. Szemléltetésül összeállítottam olvasóinknak napjaink különféle csatornákon elérhető közléseiből egy kis gyűjteményt. Íme!

„Mindenképpen biztosítsunk be magunknak nyárra rövidnadrágot, rossz magyarsággal szólva sortot!”

„Csúnya magyarsággal mondva a sportolót fel kell építeni. Ez csak akkor történhet meg, ha végre megtanulnak az edzők csapatban dolgozni.”

„Talán itt megemlíthetem, hogy fenntartásunkat épp az általunk kiadott históriás CD-k árából is igyekszünk – rossz magyarsággal szólva – fedezni.” (A fedez igének van ’< költséget > vállal, visel, megtérít’ jelentése is. Mi az, ami egyáltalán rossz lehet benne?)

„Az eleje kifejezetten tetszett, aztán a vége felé már igencsak ellaposodott és csúnya magyarsággal mondva elsablonosodott.”

„Csúnya magyarsággal 2010-ben a 26 hazai minősített fesztivál közül 14 »minősült« kiválónak.”

„Vannak fontos és fontatlan találkozások – ahogy azt csúnya magyarsággal mondják.”

Csúnya magyarsággal? Éppen nyelvünk minden játékra való alkalmassága mutatkozik meg abban, hogy a pontos – pontatlan párhuzam hatására a fontos mellett felbukkan az ellentétét kifejező, játékos fontatlan is!
Nem mondom azt, hogy mindegyik csúnya vagy rossz magyarságúnak ítélt szó, kifejezés remekmű.

Némelyikük helyett lehetett volna jobbat, kifejezőbbet találni. De ne legyünk ilyen szigorú bírálók! Helyette inkább a csúnya vagy rossz magyarsággal szólva/mondva kifejezésformákat ritkítsuk meg beszédünkben, mert ezek valóban nem egyebek előítéleten alapuló, fölösleges szólamoknál!