Edény és edényzet

Az edényzet kétségtelenül ritkán használatos szó, de ebből nem következik, hogy nincs is rá szükség. Erre is szükség van vagy lehet bizonyos esetekben, mint ahogy más -zat, -zet végű, illetőleg ilyen képzős szavainkra is. Ez a képző már körülbelül nyolc évszázada él nyelvünkben. Benne a -z eredetileg igeképző volt, s az -at, -et névszóképzővel való összetapadás eredményeként született meg az ómagyar korban.

Később azonban már nemcsak -z képzős igékből lettek -zat, -zet végű főnevek, hanem ez a képzőbokor más főnevekhez is hozzájárulhatott. Napjainkban főleg gyűjtőnévképzői szerepben él, s ilyen minőségében nem¬egyszer nagyon is fontos. Gondoljanak olvasóink olyan szópárokra, mint billentyű – billentyűzet, cölöp – cölöpzet, csillag – csillagzat, csont – csontozat, fegyver – fegyverzet, felhő – felhőzet, fog – fogazat, gyökér – gyökérzet, izom – izomzat, kötél – kötélzet, léc – lécezet, redő – redőzet, személy – személyzet stb.

Bizonyára érzik, hogy a szópárok második tagja mindegyik példában összefoglaló, gyűjtő fogalmat jelöl; az első tag által jelentett dolog összességét, nagyobb csoportját, teljességét fejezi ki.

Az edényzet szónak vajon van ilyen szerepe? Bizony, van! Elég csak kinyitnom a Gasztronómiai lexikont, s az edénymosogató-gép címszónál máris ilyen részletre akadok: „A piszkos edényzetet kosárba vagy szalagra helyezik. Így kerül a gépbe, ahonnan áztatás, mosás és öblítés után tisztán kerül ki.” Nyilvánvaló, hogy ez az elnevezés különféle, a vendéglátóiparban használatos edények csoportját jelöli meg. Úgy érzem, itt jól használható ez a szó. S van, illetve lehet szerepe akkor is, amikor általában konyhai edényzet-ről, hulladékgyűjtő vagy szeméttároló edényzet-ről beszélünk.

Az értelmező szótárban csakugyan nincs benne, mert előfordulása elég ritka, s a szótár szerzői nem érezték szükségesnek külön szócikké tételét. Idézett példáim közül a cölöpzet sem szerepel a szótárban. Ez nem baj.

Kosztolányi Dezső írta csaknem nyolc évtizeddel ezelőtt a Pesti Hírlapban, Kagyló és tenger című remek írásában a következőket: „A szótár csak kagyló, ezzel csak meregetünk a nyelv tengeréből. A nyelv azonban
a tenger, a tenger.”