Ne hervadjon el!

– Mindenki azt hiszi rólam, hogy szeretek váltani, újabb vállalkozásokba fogni. Pedig ez nem igaz, az élet kényszerített rá, hogy időről időre változtassak – mondja a hatvanhoz közelítő hölgy, aki ma is sok harminc-negyven évest megszégyenítő temperamentummal és energiával viszi dolgait. – Negyven éve foglalkozom kereskedelemmel, amiből az első tíz esztendőt egy külkereskedelmi vállalatnál töltöttem el. Külföldieknek adtunk el hírneves magyar termékeket, például herendi porcelánt, Miska-kancsót, matyó babát. Az ott töltött idő jó iskola volt számomra, mert igényességet, fegyelmet tanultam, elmélyíthettem angol- és németnyelv-tudásomat.

Kata éppen harminc éve kezdett vállalkozásba férjével, Lászlóval, akinek eredeti szakmája autóvillamossági műszerész. Ruházati termékek kereskedelmével kezdték Bicskén, ahová még a fővárosiak is hamar eljutottak. Eleinte készterméket árultak, később egyedi darabokat készítettek, amihez sok esetben Kata maga varrta a mintadarabot. Idővel Bicskén is butikok nyíltak, áldatlan árverseny kezdődött, mire ők váltottak. A szövetkészítéshez szükséges gyapjúszalag gyártására álltak rá, amit Olaszországba és Angliába szállítottak. A kiváló hazai gyapjúból igényes vadászruhákat is készítettek, amelyeknek jó piacot találtak Ausztriában és Kanadában. Azután élelmiszerboltot nyitottak az ínyencek számára, később pedig gyorséttermet is üzemeltettek.

Hét évvel ezelőtt egyik nyugat-európai utazásuk során találkoztak először a favirággal. A látvány megmozgatta Kata fantáziáját, és elkezdett virágokat szárítani, majd különböző kompozíciókat készíteni. A bicskei telephely ma nemcsak a gyártás, hanem a kísérletezés, az újdonságok keresésének, kitalálásának műhelye is, s ebben harmincöt éves fia is segít neki.

Az üveggömbökbe zárt, preparált, szárított rózsafejeket az igényesebb éttermek veszik, mint örök asztaldíszeket. De gyakran vásárolnak favirágokat is, amelyek, azon túl, hogy megakad rajtuk a vendégek szeme, annyiban is praktikusak, hogy egészen biztosan nem mászik elő belőlük valamilyen rovar.

És hogy milyen fából készülnek? Legfontosabb alapanyaga egy mediterrán cserje, amelynek finom, könnyen hántható kérgéből készül a sokféle virágszirom, puha, jól megmunkálható fájából pedig gömb vagy orsóforma faragható, ami aztán (bogyó)termésként vagy rügyként lesz része a favirágnak. A nagy barkavirágot tengeri szivacsból faragják, a leveleket papírból készítik; az „erezetet” kézi préssel képezik ki, majd kiszúró sablonnal körbevágják a levélformát. A virágszár anyaga hurkapálca vagy drót, ez utóbbit papírral vonják be gondosan. A hajlítható drótszár alkalmas arra is, hogy a vásárlók akár maguk is változtathatnak a kompozíción, ha a helyzet vagy a fantáziájuk úgy kívánja.