Nyughatatlan Woody

– Új filmjét, a Vicky Cristina Barcelonát hamarosan Magyarországon is műsorra tűzik a mozik. Nem tér vissza hozzánk a bemutatóra?
– Bár rettenetesen rövid volt, nagyon élveztem a karácsonyi villámlátogatásomat, mert Budapestet nagyon kedvelem. Sajnos most nem fér bele az életembe semmilyen utazgatás, mert eddig, eddig, eddig vagyok munkával!
– Igen, hallom, hogy operarendezésre is rászánta magát. Hol és mit?
– A Los Angeles-i operaház igazgatója, Placido Domingo kért fel, hogy rendezzek valamit. Kicsit bizarr a dolog, mert operát életemben nem rendeztem, színházat is az őskorban. Más darabját pedig soha. Domingo azóta kérlel, amióta tagja lettem a Los Angeles-i operaház igazgatótanácsának, tovább már nem tudtam nemet mondani. Az Aidára mondjuk nem vállalkoznék, de Puccininak van három egyfelvonásos vígoperája, ebből kettőt Billy Friedkin barátom, a neves filmrendező rendez, én pedig rászántam magam a Gianni Schicchire. Az a szerencse, hogy nincs sok szereplője, az egész 55 perc, nem akkora nagy ügy. Csak az zavarna, hogyha a közönségnek nem tetszik majd, és pfújolni fog. Azért ez egy kicsit más lesz, mint mikor a kritikusok a földbe döngölik a filmemet. Abban bízom, hogy Puccini muzsikája és humora csak besegít, és nem szúrom el teljesen.
– A Vicky Cristina Barcelona hőse, akit Javier Bardem játszik, azt mondja: az ember ugyanúgy megszenvedi, ha egy lényeges dolog hiányzik az életéből, mintha sótlanul tálalnák föl neki az ételt. Önnek mi hiányzik?
– A nagyszerűség. Évekig kísértettem a filmjeimmel, és évek óta nyomaszt, hogy nem sikerült elérnem. Számtalanszor nekifutottam, és mindig kisiklott a kezem közül. Szóval a nagyszerűség hiányzik. És az abszolút zenei hallás.
– Hogy létezik, hogy ennyi film és díj után és ekkora megbecsülés közepette még mindig kétes az önbizalma?
– Kétségtelenül jobban érezném magam a bőrömben, ha azzal hitegetném magam, hogy ha ma lefekszem és holnap nem kelek fel, akkor is játsszák majd a filmjeimet Fellini és Kurosawa alkotásai között, de sajnos, ez a tudat nem nyugtat meg még akkor sem, ha tényleg így van. Ugyanis azt gondolom, semmivel nem járultam hozzá, hogy e filmóriások közé rangsoroljanak. Az piszkál leginkább, hogy rengeteg lehetőséget kaptam az élettől, és nem jól éltem velük. De csak magamat hibáztathatom. Minden filmem olyanra sikerült, amilyenre én akartam. Soha senki nem dirigált nekem. Soha senki nem szólt bele a forgatókönyveimbe. Tehát nincs kit blamálnom. Joggal mondhatná bárki, hogy na jó, 35 éve vagy a pályán, Woody, most már tényleg itt az ideje, hogy valami tisztességeset is letegyél az asztalra. Ha ezt vágná valaki a fejemhez, nem tudnék mit mondani, csak azt, hogy tudásom és tisztességem legjava szerint csinálom, amit csinálok. Úgy látszik, ennyire futja. Nem tudok mélyebbre menni, nem látom át jobban a dolgok lényegét, csak ennyire.
– Másodszor hivatkozik rá, hogy soha nem dolgozott hozott anyagból.
– Ugyanis elsősorban írónak tartom magam, és csak azért rendezek, mert mint író, látni akarom az írásaimat megelevenedni a filmvásznon. Engem nem érdekel, hogy mások írásait rendezzem. Nem szórakoztatna, nem foglalkoztatna. Ugyanezzel magyarázom, hogy miért nem engedtem meg soha, hogy más rendezze meg a forgatókönyveimet. Föl se fogná, hogy mit miért írtam. Rosszul válogatná össze a színészeket. Tehát csak azért rendezek, mert írok. Kényszerből.
– Miért írta ki magát a filmjeiből? Miért nem játszik?
– Utálom, mikor más játssza el a romantikus hőst, de mit csináljak, ha egyszer eljárt felettem az idő? Maximum egy jóravaló nagyapót, egy szétszórt öreg professzort vagy egy lepukkant portást tudnék elképzelni magamnak.
– Így most be kell érnie azzal, hogy kedvenc színésznőjét, Scarlett Johanssont mások ölelgetik. A Vicky Cristina Barcelona már a harmadik közös filmjük. Mit tud Scarlett, amit más színésznőktől nem látott?
– Scarlett minden hangszeren játszik. Gyönyörű, szexi, remek színész, okos, szórakoztató. A kisujjából rázza ki a drámát, egy szempillantás alatt vált át komédiába, ha kell, csacsi, ha kell, okos, és fantasztikusan intelligens. És ami végképp nem elhanyagolható: olyan személyisége van, hogy minden stábot felvillanyoz.
– Bárhol játszódnak is – New Yorkban, Londonban, Barcelonában – a filmjei, mindegyik a szerelem körül forog.
– Mert akár Shakespeare-t nézi, akár az orosz, az angol vagy a francia irodalmat, bárhogy csűrik-csavarják, mindig minden a szerelemről szól. A filmekben dettó. Tehát ebben a vonatkozásban én is csak egy birka vagyok a nyájból.
– A Vicky Cristina Barcelona konfliktusa abból adódik, hogy az ember mennyire tudja összehangolni az álmait és az életét. Önnek sikerült?
– Azt hiszem, igen. Ha évekkel ezelőtt azt mondta volna nekem, hogy két gyerekem lesz egy ázsiai nőtől, aki évtizedekkel fiatalabb, nem színésznő, de még csak nem is érdekli az én világom, azt feleltem volna, hogy maga nem normális. Azt hittem, szépen el fogok venni egy színésznőt vagy egy írónőt, aztán vagy lesznek gyerekeink vagy nem, de soha nem álmodtam magamnak azt, amiben most élek. Magától jött, véletlenül jött, és nem is kívánhatnék magamnak jobbat. Tíz éve vagyok nős, és azt kell mondjam, szenzációs.
– A filmjeinek szereplői legtöbbször azért kerülnek bajba, mert nem tudnak különbséget tenni a fizikai vonzalom és a mély szerelem között.
– Ezzel mindannyian így vagyunk, pedig kristálytiszta a különbség. Az ember megkívánhat egy nőt a buszon vagy egy férfit a strandon, és fergetegeset szeretkezhet vele, de ennek köze sincs ahhoz a meghitt beteljesüléshez, amely egy barátságon és nem szexuális vonzalmon alapuló mély emberi kapcsolatot pecsétel meg a szerelemben. De egy percig se higgye, hogy az egyiket többre tartom a másiknál.
– Nem haragszik, ha témát váltunk? Alig két és fél hónap múlva elnököt választunk Amerikában. Ön, mint művész és állampolgár, mitől tart és mit remél?
– Attól tartok, hogy a demokraták vesztenek, ami szörnyű lenne. Négy évvel ezelőtt nem akartam elhinni, hogy elvesztik. Aztán jött ez a nyolc év becstelenség és a hozzá nem értés, és az ország olyan mélypontra került, hogy még egy varázslónak is beletörne a bicskája, ha megpróbálná helyrepofozni. De ha a demokraták nyernek, Amerikának van esélye, hogy valahogy kievickéljünk a csávából.
– Ettől tart az állampolgár. És mit remél a művész?
– Liberálisabb levegőt. Nyolc év könyökvédős mentalitása után minden művész abban bízik, hogy liberális emberek kerülnek az ország élére, akikben felcsillan az intelligencia szikrája, szimpatizálnak a művészekkel, és tisztességesen viselkednek.

Névjegy
Woody Allen (Allen Stewart Konigsberg) 1935. december 1-jén született Brooklynban. Apja író és ékszerész, anyja könyvelő. Woody az első év után kimaradt a New York-i filmművészeti főiskoláról és az NBC televízióhoz szerződött. 1965-ben játszott először filmben (Mi újság, cicamica?), de nevét a Játszd újra, Sam! (1969) című darabbal tette ismertté, melyből 1972-ben Diane Keaton főszereplésével filmet is rendezett. A hetvenes években Budapesten is forgatott (Szerelem és halál, 1975). 1977-ben az Annie Hall című filmje, mely négy Oscar-díjat szerzett az alkotónak és Keatonnak, világhírűvé vált. Édes-keserű filmjei az emberi kapcsolatok árnyaltságát boncolják. Allen szenvedélyes muzsikus, tavaly karácsonykor Budapesten is koncertezett. Harmadik felesége a volt nevelt lánya, Soon-Yi Previn, akivel két gyermeket fogadott örökbe. Korábbi élettársával, Mia Farrow színésznővel két örökbe fogadott és egy közös gyermek szülei. New Yorkban él.