Szappanoperahősök kíméljenek!

– Olyan városi legendák terjednek, hogy éppen Sólyom László bátorítja a Védegyletet a párttá alakulásra. Igaz ez?
– Ez abszurdum. A köztársasági elnöknek semmi köze hozzá. Sőt, a Védegyletnek sem.
– Valamitől mégis elterjedt, hogy a Védegylet egy része akarna párttá válni, s épp ebből lett egy olyan konfliktus, amely miatt többen lemondtak, kiváltak. Mindez pletyka, rosszul informáltság?
– Ebben a sorrendben. Voltak konfliktusok, de a Védegylet nevű civil szerezetnek semmi köze a mi politikai szerveződésünkhöz. A konfliktusok a Védegyletben azért voltak, mert a melegtüntetés miatt az egyesület kiadott egy nyilatkozatot, melyben elítélte az intoleráns támadásokat, és védelmébe vette a melegeket.
– S ezzel a tagok nem értettek egyet?
– A Védegylet néhány tagja nehezményezte, hogy nem egyeztettünk mindenkivel pontos szöveget, ezért voltak a konfliktusok.
– Ha jól emlékszem, volt azért egy-két kisebbségellenes nyilatkozat is…
– A kilépők részéről. Ezzel együtt nagyon sajnáljuk a kijelentéseiket.
– Nyilván összecsúszott ez a két hír, mármint a konfliktusok és a pártszervezés, mert mindkettő lazán a Védegylethez kapcsolódott. Mint ahogy önök is, ugye?
– Igen, de az a kezdeményezés, amely most a párttá válást fontolgatja, pusztán annyiban kötődik a Védegylethez, hogy néhányan ott kezdtünk aktívabban mozogni a közéletben, illetve a mi csoportunk szellemisége szorosan kötődik a Védegyletéhez. Ökopolitikai alternatívát hirdetünk, a fenntarthatóság, az igazságosság és a részvételi demokrácia jegyében. 
– Éppen önök bizonyították, hogy civil szervezetként lehet a politikára nyomást gyakorolni: lásd a lokátorépítés megakadályozása a Zengőn – bár ahhoz kétség kívül kellett köztársasági elnöki támogatás –, valamint az azt megelőző sikeres elnöki ajánlás. Minek ehhez párt? Nem félnek attól, hogy bekerülnek ugyanabba a darálóba, amely a meglévő parlamenti pártokat is mintha vakká és érzéketlenné tenné az ország és az emberek valós gondjai iránt?
– Mi azt szeretnénk bebizonyítani, hogy „lehet más a politika”. Ezzel a címmel nemrég egy hosszabb beszélgetéssorozatot is szerveztünk. A mai pártok valóban érzéketlenek a megoldások iránt, s a pártpolitikai logika, az indulatok és a feszültségek ellehetetlenítik a valós megoldásokat. Ráadásul – igaza van – egyszer-egyszer lehet szerencsénk, de a pártok nem hallják meg a társadalmi önszerveződéseket, vakok az elvi és hosszú távú nézőpontokra. A pártok simán lesöprik azokat, kivéve, ha valamilyen felelősséget akarnak áthárítani, netán éppen hivatkozási alapként akarják felhasználni.
– Az emberek a számok tanúságai szerint nem becsülik sokra a politikai pártokat és képviselőiket. Mit tudnak önök, ami az ismeretlenségből kiemelheti és népszerűvé teheti önöket? Van programjuk? Hol vannak a hiteles arcok?
– Éppen ezen dolgozunk. Úgy látjuk, hogy kifogytak a tartalékok a jelenlegi politikai elitben. Megkoptak, nem tudnak megújulni, egyre kisebb támogatással élnek meg, ez meg csak addig lehetséges, amíg nem akad jobb kihívójuk. A mai pártkatonák számára a politika csak karriert jelent, és már a fiatalabbak is úgy szocializálódtak, hogy kénytelenek voltak átvenni ennek az egész korrupt rendszernek a szabályait, logikáját. Mi úgy gondoljuk, hogy ezt igenis lehet másképp csinálni. Kellenek hiteles arcok, és ilyenek nálunk vannak is. Ezek nem sztárok, akiket mindenki ismer, de remek szakemberek, akik a maguk szűkebb környezetében elismertek.
– Csakhogy attól, hogy valaki jó egyetemi oktató vagy vállalatvezető, még nem biztos, hogy alkalmas oktatási vagy pénzügyminiszter is. Arról nem beszélve, hogy ismertség nélkül nehéz lesz szavazatokra váltható népszerűségre szert tenni.
– Az embereket ne tessék lebecsülni. Higgye el, kilóg a lóláb, az embereknek elegük van az üres kommunikációs szövegekből. Megoldásokra vágynak. A mi szexepilünk éppen az lesz, hogy rajtunk az emberek azt fogják érezni, közülük valók vagyunk. Nem sztárok, nem szappanoperahősök, hanem hozzáértő emberek, akik velük együtt keresik a megoldásokat. A szomszéd vagy a gyerekem tanára.
– A mai parlamentben a bal és a jobb karéjnak politikai jelentősége van. Az egyiken a politikai baloldal ül, a másikon a jobboldal. Önök melyikhez érzik közelebb magukat?
– Egyikhez sem; mi nem jobb- vagy baloldalon, hanem elöl állunk. A mai bal–jobb felosztás vagy logika már egyáltalán nem igazítja el az embereket. Teljesen tartalmatlan. Kizárólag érzelmi alapon politizálnak, meg pénzügyi alapon persze. Egymás gyűlölete, a hatalom megtartásának vagy megszerzésének vágya vezérli őket. Ha az egyik mond valamit, a másik automatikusan elutasítja, mindegy, mi lenne jó az országnak. Mi éppen ezért ügyek mentén kívánjuk kialakítani a programunkat, a táborlogika messze áll tőlünk.
– Az említett ökopolitikai alternatíva arra utal, hogy nem áll önöktől távol a környezetvédelem. Menynyire lesznek zöld párt?
– Hasonlítani fogunk például a németországi zöldekhez annyiban, hogy ott is egy mozgalomból nőtt ki egy sikeres politikai párt. Nem vagyunk radikálisan zöldek, és nem gondoljuk például, hogy a paksi atomerőművet azonnal be kellene zárni, függetlenül attól, van-e elegendő energia vagy sem. Az elején említett alapelveink között szerepel a fenntarthatóság, ami csak úgy tud fejlesztést elképzelni, hogy eközben a környezetet tiszteletben tartja. Vagyis hosszú távon valószínűleg jobban szeretjük a szélenergiát és az egyéb alternatív energiaforrásokat. De ésszel és fokozatosan szabad csak politizálni.
– Mikor állnak ki a programmal, egyáltalán mi lesz a nevük?
– Dolgozunk a szervezeti kultúra kialakításán. Már kb. 220-an vagyunk, jól lefedve a fővárost, a vidéket, mindenféle szakmát. Van nálunk egyetemi tanár, minisztériumi tisztviselő, hippi; színes a kép. Az elkövetkező hetekben befejezzük a programot. Rengeteget konzultálunk, beszélgetünk, de lassan megy, mert a megoldásokat keressük, és nem a választási szlogeneket.
– Belépni már lehet?
– Nemsokára.
– Nevük van?
– Még nincs.
– Pénzük lesz? Egyébként azt mondják, nem is a pénzszerzés a nehéz, hanem hogy találjanak tíz valóban hiteles embert.
– Mi bízunk abban, hogy ha elég jó a programunk, pénzt is találunk rá. A hitelesség pedig nem gond, rengeteg ebben az országban a jó, tisztességes szakember, csak ők messzebb vannak attól a politikától, amelyet 18 év alatt sikerült lejáratni.
– Az a tény, hogy önök éppen pártot alapítanak, mennyiben családi indíttatás is? Vay Márton családja a történelemben sokszor játszott pozitív szerepet, legutóbb ’56 után is ült egy-egy nagypapa. Schiffer András pedig Szakasits-dédunokaként ugyancsak az ereiben hordja a politikai szerepvállalás hagyományait. Tordai úrnak is van történelmi múltja?
– Bencének nincs, nekünk tényleg van – ez legfeljebb anynyit számít, hogy a családjaink a hagyományok miatt jobban érdeklődtek a mindenkori közélet iránt. Egyelőre ez pusztán annyi reakciót váltott ki a külvilágból, hogy a Klubrádió internetes fórumán elég keresetlen stílusban nehezményezték: egy Szakasits-unoka miért nem az ő aklukban politizál? Mi ellenben úgy gondoljuk, hogy a mi szívóerőnk éppen az akol- és a táborlogika tagadása lesz.