Izomba szúrt siker

– Lehetséges, hogy nem is három aranyat nyert a magyar olimpiai csapat Pekingben?
– Mire gondol?
– A doppingellenőrzések meglepetéseire. Kiderült például, hogy két fehérorosz versenyző is fennakadt, így Pars Krisztián kalapácsvetőnk valószínűleg végül ezüstérmes. De megbukott egy lengyel kajakozó is, ami által szintén előbbre léphettünk.
– Ha így vesszük, a hivatalos éremtáblázat még valóban alakulhat.
– Mennyi ideig?
– Azt általában 24 órán belül az érintett nemzet doppingellenőreinek a tudomására hozzák, ha a vizsgálaton rendben találják a sportolót. Ha viszont fennakad valaki, akkor ez az idő megduplázódhat.
– Az olimpia óta azonban más sokszor negyvennyolc óra telt el. Miért csak most tudhattuk meg, hogy némelyik minta pozitívnak bizonyult?
– Az ilyesmit csak nagyon körültekintően szabad nyilvánosságra hozni, hiszen a doppingvétség kijelentése rendkívül súlyosan hat a sportoló életére, derékba törheti a pályafutását.
– Ilyenkor új mintát is vesznek?
– Nem, ennek nem volna értelme, hiszen számos szer nagyon gyorsan ürül, a későbbi mintában már kimutathatatlan.
– Fordítsuk meg a magyar olimpiai csapat érmeire vonatkozó kérdésemet: kedvezőtlenül nem változhat a tabella?
– Nézze, én ezt százszázalékos biztonsággal sohasem jelenthetem ki. Azt tudom, hogy a kiutazó csapat valamennyi tagját átlagosan kéthavonta, összesen legalább négyszer vizsgáltuk. Valamennyiszer mindenkit rendben találtunk, s azóta sem kaptunk hírt arról, hogy bárki fennakadt volna.
– Mert erről önöket értesítették volna?
– Így van. Négy éve pedig, amikor Fazekas Róbert nem működött együtt az ellenőrökkel, azonnal tudtuk, hogy nagy baj van. Ilyesmi most nem történt.
– Akkor miért van ez a bizonytalansága?
– Azért, mert a levett vizeletmintákat ma már nyolc évig tárolják. Ezen időszak alatt bármikor elővehetik, s ha tiltott szert találnak benne, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megfoszthatja a sportolót a helyezésétől.
– Miért szükséges ennyi ideig tárolni a mintákat?
– Mert lehetséges, hogy olyan doppingszert használt valaki, amit most még nem tudunk kimutatni, ám néhány év múlva már igen.
– Az is lehet, hogy a nyolc év is kevés?
– Bizonyára, ám növelésének a különleges tárolási körülmények miatt már horribilis volna a költsége. Legalább ennyi ideig viszont mindenképpen el kell tenni őket, mert a doppingot előállító laboratóriumok mindig egy lépéssel előttünk járnak.
– Mostanában például a vér oxigénszállító képességének növeléséről hallani sokat, amit állítólag nem is lehet kimutatni, hiszen a versenyző a saját vérét kapja vissza.
– Ezért hasonlítjuk össze a levett mintákat. Ha önmagához képest hirtelen többszörösére növekszik az adott paraméter a versenyző vérében, hiába mondja azt, hogy a sok edzéstől ilyen, ez nem elfogadható magyarázat, ezért kizárhatják a versenyzésből.
– Ennél már csak a génmanipulációt lehet nehezebb tetten érni… Azt, amikor műtéti beavatkozás eredményeként éri el a sportoló azt a képességet – vagy még jobbat –, amiért más versenyző keményen dolgozik.
– Valóban, ám ehhez annyi pénz és olyan apparátus szükséges, ami nem marad rejtve.
– Ha már itt tartunk: gondolom, a sportoló nem tudna doppingolni az edző, a klub vagy a szövetség tudta, segítsége, sőt esetleges kívánalma nélkül. Az ő felelősségükről mégsem szoktunk hallani.
– A felelősségre vonás nem a mi dolgunk, hanem az érintett sportszövetségé, a Magyar Olimpiai Bizottságé, illetve az állami sportirányításé. Úgy tudom, több szervezet is kezdeményezte, hogy a doppingvétségen ért sportoló orvosát, edzőjét, gyúróját is felelősségre lehessen vonni, ha tudott róla, és pláne, ha elősegítette.
– Mi igaz abból, hogy némely sportolónőt annak érdekében ejtenek teherbe, hogy nagyobb teljesítményre legyenek képesek? A fáma szerint a keletnémeteknél előfordult ilyesmi.
– A női szervezetben a terhesség alatt valóban termelődik növekedést elősegítő hormon, ám ezt a versenyzőnek mesterségesen bevenni tilos. Ez viszont nem jelenti azt, hogy terhes nő nem versenyezhet. A keletnémet sportolók teherbe ejtéséről sok pletykát lehetett hallani, de arról, hogy be is bizonyították volna, nem tudok.
– Visszatérve a mostani olimpiára: sok esetben talán a vizsgálatok finomulására sem volna szükség, csupán valamennyi részt vevő ország együttműködésére a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökséggel, a WADA-val. Miként lehetséges, hogy egyes részt vevő országok, mint például Jamaica, a saját belátásuk szerint ellenőrizgetnek?
– Ez valóban probléma, ezért a következő évtől az az ország, amelyik nem a WADA útmutatása szerint jár el, nem rendezhet nemzetközi versenyeket, s a sportolói akár az olimpiai mozgalomból is kizárhatók lesznek.
– Az önök munkájára egy szűk éve figyelt fel a közvélemény, akkor, amikor Kovács Ágnes úszónőnk nem működött együtt önökkel. Ennek ellenére, ha önként nem vonul vissza, indulhatott volna az olimpián.
– Mi senkit sem tarthatunk viszsza az indulástól, csupán jelezzük a vizsgálatunk eredményét vagy az együttműködés hiánya miatti eredménytelenségét az adott sportág szövetségének, amely dönt a továbbiakról. Kovács Ágnes egyébként arra hivatkozva vonult vissza, hogy nincs megfelelő formában.
– Igen, de ez rajta múlt. Ha jobban úszik, indulhat.
– Pontosan így van. Egyébként január elsejétől, az új WADA-kódex életbe lépése után néhány dolog tovább szigorodik. Ha a sportoló nem működik együtt a doppingellenes szervezetekkel, akkor ezzel súlyos fegyelmi vétséget követ el, ami akár doppingvétség gyanúját is megalapozhatja.
– De mi van, ha valaki valóban nem tud elég vizeletet adni?
– Ez bármelyik versenyzővel bármikor előfordulhat, ezért akár órákig is szoktunk várni az eredményre. Mindenkinek tennie kell a dolgát, az ellenőrnek is, a sportolónak is, és fegyelmezetten, profi módon végrehajtani a doppingellenőrzés szabályokban megfogalmazott lépéseit. Eltérni ettől senki kedvéért nem lehet.
– Viszont az valóban előfordulhat, hogy valakinek életbevágóan fontos tennivalója akad.
– Semmi gond. Előzetesen, a holléti információ megadásakor be kell jelentenie, s biztos, hogy ott nem akkor fogjuk megkeresni.
– Történt azonban egy haláleset is a közelmúltban, Kolonics Györgyé. Minden tiszteletem a nagyszerű sportolóé, de nem hinném, hogy a hír hallatán egyedül nekem jutott eszembe a doppingolás.
– Post mortem, vagyis halál után mi sohasem vizsgálódunk, ez a rendőrség dolga. A mintát Bécsbe küldték, egy független laboratóriumba, várjuk az eredményt.
– Amit néhány hétre ígértek. Az eset óta azonban lassan másfél hónap telt el.
– Bizonyára hamarosan megérkezik. Azt azonban szeretném megjegyezni, hogy Kolonics Györgyöt sokszor vizsgáltuk, mindig együttműködő és fegyelmezett volt, és soha semmilyen probléma nem merült fel vele kapcsolatban.
– Azok a tapaszok sem jelentenek semmit, amiket a testén találtak a mentősök?
– Mondhatom, semmit. A tapasz a gyógyszerbevitel egyik formája lehet, amit szedhet akár fájdalomra is vagy bármi egyéb elfogadható, szabályos indokból. Megjegyzem, nem is jellemző a doppingolás ilyetén formája, mert a bevitel bizonytalan.
– Egyébként egyre több élsportolót ér haláleset.
– Sajnos igen. Az egyik első egy dán kerékpáros volt, aki annyira túlpörgette magát ajzószerrel, hogy még holtában is mozogtak az izmai. A pedált akarta tekerni.
– Ha találkozik önökkel, ma is élhetne…
– A versenyzők közötti esélyegyenlőség biztosítása mellett a sportolók egészségének az óvása a legfőbb feladatunk. Mert némelyikük sajnos nem látja be, hogy az életét kockáztatja, amikor a nagyobb dicsőség kedvéért tiltott szerhez nyúl.