– Korábban mintha nem kedvelte volna az újságírókat, egy ideje azonban már szívesebben nyilatkozik. Rájött talán, hogy a nevében ott a „press”, és a név kötelez?
– Ezt még nem fedeztem fel, de a sajtóval kapcsolatban régi terhet hordozok. A hajdani lemezgyár egyik vezetője, dr. Erdős Péter írta majd’ negyven évvel ezelőtt egy hivatalos brosúrában, hogy Presser utálja a sajtót, és ezt azóta is emlegetik. Máig úgy jönnek hozzám az újságírók: „tudjuk, hogy nem kedvelsz bennünket”.
– Újabban viszont már a Magyar Dal Arcaként emlegetik.
– Nem örülök neki, nem is tetszik. Kezdettől fogva úgy gondoltam, a Magyar Dal Napjának önszerveződőnek kell lennie. Én indítottam el, de mára már rengeteg muzsikus, szerző, koncertszervező, színházi ember dolgozik ezen, és szeretném elérni, hogy ennek a rendezvénysorozatnak sok-sok arca legyen.
– Ennek ellenére egyelőre ezt az egészet még önnel azonosítják. Végül is miért vágott bele, ahelyett, hogy készítené lemezeit, élvezné a Vígszínház zenei igazgatói székének áldásait? Zavarta, hogy a kereskedelmi csatornák alig játszanak magyar zenét? Nem bírta már elviselni azt, amiben van?
– A kereskedelmi csatornák saját pénzüket kockáztatják, nem írhatunk ki népszavazást, mi legyen a műsoruk. A kilencvenes években ott ültem a Szerzői Jogvédő Hivatal vezetőségében, ahol szembesültem a magyar dalok térvesztésével. Azóta foglalkoztat, mit kellene tenni. És kapom számolatlanul a demofelvételeket, mintha az én posztom lenne az elbírálás; de hát nem vagyok sem lemezkiadó, sem tehetségkutató intézmény, semmit nem tehetek e zenék további sorsáért.
– Nem egy alkalommal elmondta már, hogy a Magyar Dal Napjával nem valami ellen kívánnak fellépni.
– Ez így pontos. A közszolgálati adóknál a magyar zene sugárzása elmozdulni látszik a holtpontról, talán icipicit köszönhetően a Magyar Dal Napjának is. A köztelevízióban nemsokára napi rendszerességű, új könnyűzenei műsor indul. Nem valami ellen, hanem a magyar zenéért vagyunk. Meggyőződésem, hogy például a hatvanas évek beatdalainak társadalmi jelentősége a mai napig érezhető. A Kispál-, Quimby-, Kimnowak-dalok mára klasszikusak. Mindezt belemosni a dömpingzenébe nemcsak bűn, hanem hiba is lenne.
– A rendezvénysorozat örvendetes módon megőrizte politikamentességét. Hogyan csinálják?
– A Magyar Dal Napja semmiféle politikai megnyilvánulásra nem lehet alkalom, ez szerepel a kiáltványunkban és a koncertszerződésekben is. Ilyen tartalmú dalok tehát nem hangozhatnak el a színpadokon.
– Könnyűzenei programként indultak, az idén már a folk-, a jazz-, a komolyzene és sok minden más is megjelenik. A többi műfaj képviselői jelentkeztek, vagy ön gondolta úgy, hogy virágozzék minden virág?
– Miután a tavalyi Sziget Fesztiválon megrendeztük az első dalnapot, Batta András, a Zeneakadémia rektora megkérdezte, ne beszéljünk-e egy szép zeneakadémiai dalnapos hangversenyről? És ugyanígy jöttek művészek, szervezők. A Magyar Dal Napjának nincs központi rendezvénye, a koncerthelyszínekre a helyi rendező azt hív meg, akit akar.
– Hogyan képzeljük el e dalnapos eseményeket?
– Huszonkét helyszínen zajlanak majd a programok, szerte az országban. Hajnali nulla órakor két helyen is lemezlovasok indítják a Magyar Dal Napját. Győrött például népzenei nap lesz, Óbudán világzenei és bluesfesztivált is tartanak, Kecskeméten Világzene Színpad, Békéscsabán Színházi és Musical Színpad, Zalaegerszegen szintén színházi est, Dunaújvárosban Tér-Zene Színpad, Miskolcon és Komáromban Rock Színpad, Egerben Magyar Kórusművek Színpad „üzemel”. Budapesten, a Gödörben a Magyar Underground Dal Napját tervezik, a Feneketlen-tónál a gyermekdalokét, az Edömér utcában utcabált, a MüPa-sétányon a jazzdalokét.
– Ez egy gázsimentes nap a fellépőknek?
– Ahol jegyet kell venni, ott a fellépők honoráriumot kapnak, de nagyon sok helyen ingyenes lesz a belépés vagy csupán jelképes belépti díjat kérnek. Ez a szervezőkre, rendezőkre van bízva, s mindenki annyiért játszik, amennyiért tud vagy akar. Tavaly a Sziget nulladik napján voltak ingyen fellépők, de akadtak előadók és menedzserek, akik horror igényeket támasztottak.
– Született egy Nap-dal is. Mondhatni, hogy ez az eseménysorozat szignálja?
– Úgy gondoltam, jópofa lenne, ha sokan írnának egy dalt erre az alkalomra. Megkérdeztem Czutor Zolit a Belmondóból, aki a SZERZŐK egyesület egyik vezetője, mit szólnak ehhez? Végül ötven szerző és előadó rakta össze a dal zenéjét, szövegét, és rengetegen vettek részt a feléneklésében is. Valóban mondhatni, hogy ez a Magyar Dal Napjának a szignálja.
– Presser Gábor hol tűnik majd fel a sokadalomban?
– Napközben igyekszem sok helyre eljutni kíváncsiságból és örömből is, este pedig a Vígszínházba is befutok a zárórendezvényre, és sok kiváló színházi zeneszerző mellett én is beülök a zongora mögé. Mint a színház dolgozójának, ez egyébként kötelességem is…
– Nemrég jelentették be, hogy Miskolcon fog felépülni a Magyar Rock Múzeuma. Mit gondol, mi lesz ott Presser Gáborból, az LGT-ből, a Magyar Dal Napjából?
– Azt tudom, hogy a Magyar Dal Napján szeretnék letenni az alapkövet, de arról még fogalmam sincs, mit terveznek kiállítani. Nyilván mindenféle, a műfajhoz kapcsolható tárgyakat, filmeket, biztosan lesznek installációk is. De hogy az LGT-ből, az LGT-től mi kerülhet oda, nem tudom.