Haumann Péter már tud lépcsőn megsértődni

– Jól látom, hogy feltűnően jókedvű?
– Csodát láttam az Operában. A világhírű orosz mester, Borisz Eifman koreográfiájában mutatták be a Karamazov testvéreket. Még most is a hatása alatt vagyok. Hosszú idők óta nem szerepelt műsoron olyan táncprodukció, melyben szinte minden mozdulatnak mondatértelme volt. Nem általában töltötték be a teret. És ami ugyancsak fontos: nem akartak becsapni. Visszatért a hitem a színpadi munkát illetően.

– Gyakran jár színházba?
– Tudnom kell, hol tartunk. Azon vagyok, hogy sok előadást lássak. Minden érdekel.

– Tanácsot is ad a kollégáinak?
– Nem szabad és nem is lehet. Ahhoz mély elvi barátságnak kell lennie, hogy tanácsot merjek adni másoknak. Persze igazán jót akkor tennék, ha megmondanám a véleményemet. Vitassuk meg, mi volt jó és mi volt kevésbé jó. Ezt egyre kevesebb emberrel lehet megtenni, de én nem tettem le róla. A beszélgetéseket nagyon fontosnak tartom. Ha nem beszélgetünk egymással, nem jutunk egyről a kettőre. És állandóan figyelek.

– Mire figyel?
– Odavetett mondatokból is lehet tanulni. Egyszer egy sokak által leírt színészkollégám megjegyzéséből hámoztam ki kapaszkodót. Pályám elején nemtetszésemnek adtam hangot egy próbán, hogy lépcsőn kell lejönnöm, mint a primadonnáknak. Amikor végeztünk, meghallottam a kolléga megjegyzését, amit csak úgy elhintett: „Na, ebből a pasasból sem lesz semmi, nem tud lépcsőn megsértődni, pedig ha tudná, mennyivel könnyebb dolga volna ott.” Elcsíptem a büfében, és arra kértem, magyarázza meg, hogyan értette, amit mondott. Aztán fröccsözés közben mesélt arról, hogy sokkal több lehetőség kínálkozik a játékra, ha nem csak két dimenzióban mozoghat a színész a színpadon. Egy lépcső nagyobb teret ad a mozgásnak, például alá-fölérendeltségi viszony vagy éppenséggel sértődés is kifejezhető a segítségével. Elraktároztam magamban a hallottakat, sőt további gondolatokat indukált bennem.

– Színész gyerekeivel szemben kritikus?
– Sosem célravezető a végeredményt számon kérni. Folyamatában kell a hibákat feltárni. Sokkal jobban el lehet valamit magyarázni, ha az alapoknál kezdjük. Esetünkben a szerepek felépítésére kell gondolni. A mi családunkban mindig nyíltan megmondtuk egymásnak a véleményünket. Persze engem sem kímélnek. Előfordul, hogy duzzogva elvonulok, mert telitalálat ért. Kis idő múltán aztán elővánszorgok, és megvitatjuk a részleteket.

– Jó szívvel engedte a lányát és a fiát erre a pályára?