Külön utak, közös szavak

– Mennyi időt töltötök együtt?
Dusán: – Kevesebbet, mint amennyit szeretnénk. Külön családok, külön utak. Mindketten küzdünk az idővel, ritkán jövünk össze. Alkalom kell hozzá, hogy találkozzunk. Különben semmiféle távolság nincs köztük, mindig ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Sose az együtt töltött órák száma határozta meg a kapcsolatunkat.
Zorán: – Azáltal, hogy Belgrádban születtünk, és a rokonaink is ott vannak, sokkal szorosabbak a testvéri kötelékeink. Tudjuk, érezzük jól mindketten, hogy bármikor, bármiben számíthatunk egymásra.

– Ez művészeti értelemben is igaz? Ha eljön az ideje a közös munkának, akkor zenében és szövegben szintén ilyen jó a kontaktus?
Zorán: – Nyugodtan mondhatom, hogy Dusán szövegeinek „haszonélvezője” vagyok, mert általam jutnak el a közönséghez, ezért legtöbbször nekem tulajdonítják azokat. Ahol csak tehetem, hangsúlyozom is, hogy a testvérem gondolatait tolmácsolom. Mindazonáltal teljes mértékig tudok azonosulni a szövegeivel, közös szavakból építkezünk.

– Nem rossz érzés, hogy te háttérben maradsz?
Dusán: – Nagyon jó ez így. Nekem nem menne az éneklés…
Zorán: – Én pedig vacak szövegeket írnék…
Dusán: – A Metró együttesben sem szerettem elöl játszani. Szerencsére megtaláltam az ideális állapotot: most már úgy lehetek jelen a színpadon, hogy nem is kell odamennem. Persze a legtöbb koncerten ott vagyok, talán jobban izgulok, mint maga az előadó, a végén pedig én tapsolok a leghangosabban.

– Ha dalaitok sikerének titkát kutatnánk, én a zene egyszerűségében és a szép szavak erejében találnám meg a választ. Egyáltalán van magyarázat?
Dusán: – Egy szövegben csak annyit mondok el, amennyit feltétlenül fontosnak érzek. A többit a hallgató képzeletére bízom.
Zorán: – Dusán fantasztikus képeket jelenít meg a szövegeiben, akár filmforgatókönyvként is felfoghatók. Letisztultság jellemzi őket. Úgy tudja néhány jól eltalált, pontos szóval kifejezni a témát, hogy közben vizuális élményben is részünk van. Presser Gábor zenéje is rafináltan egyszerű, ettől harmonizál ennyire jól a szöveggel.

– Biztonság. Ezzel a szóval lehetne legjobban kifejezni a munkásságotokat. Tudom, mire számíthatok a Zorán-koncerteken, nem fogok csalódni az új lemezeitekben, mert mindig azt a minőséget kapom, amire számítok, amire szoktattatok. Egyetértetek velem?
Zorán: – Jólesik hallani, de ezt csak a kívülállók mondhatják így ki. Az viszont biztos, hogy hosszú évtizedek óta az a legfontosabb szempont számunkra, hogy a színvonalból semmilyen körülmények között ne engedjünk.
Dusán: – Egy-egy dal felvételekor meg szoktuk jegyezni a stúdióban, hogy szerintünk jó, legfeljebb nem lesz sláger.
Zorán: – Ugyanakkor a fióknak sem akarunk dolgozni. Saját ízlésünk, normáink dominálnak, miközben abban reménykedünk, hogy sokan megveszik a lemezeinket.
Dusán: – Egy bölcs embertől hallottam: „A közönséget szolgálni, nem kiszolgálni kell.” Ezzel mi is így vagyunk. Hiába változik a zenei divat, mi biztosan nem fogjuk követni, ha nem érezzük vállalhatónak vagy távol áll tőlünk.

– Hatalmasat változott a világ a hatvanas évekbeli indulásotok óta. Ám a hiteles művészekre még ma is kíváncsi a közönség!
Dusán: – Május elején volt a Művészetek Palotájában két Zorán-koncert. Tulajdonképpen még a plakátok sem kerültek ki az utcára, már nem lehetett jegyet kapni, sőt az esti előadásra decemberben elfogytak a belépők. Ilyen „háttérzaj” mellett, melyben élünk, hál’ istennek még mindig sok az érdeklődő.
Zorán: – Lám, mennyit jelent a bizalom, amiről beszéltünk. S ez stílustörténetileg is igazolható. Sok mindent túléltünk, még a mindent elsöprő diszkókorszakot is átvészeltük. Mi akkor is élő zenét játszottunk, amikor sokan mások a zenét és az éneket is felvételről nyomatták, azaz playbackeltek. Szerencsére újból eljött az élő zene ideje.