Mindenki hordoz bilincset
Evangélikus lelkész és tizenhat éven keresztül a szocialista parlamenti frakció tagja. Miként fér meg a két tisztség egy emberben? – ennek a titkát fürkésztük. Donáth Lászlóval a budapesti békásmegyeri templomban Hardi Péter beszélgetett.
Kép: Donáth László evangélikus lelkész, MSZP-s politikus 2010.10.29. fotó: Németh András Péter, Fotó: Silence
– Kezdjük a politikusi szerepével.
– Kezdjük apámmal.
– Vagyis Donáth Ferenccel, a Nagy Imre-per egyik elítéltjével.
– Pontosan. Ez volt a harmadik alkalom, amikor bebörtönözték. Kommunistaként ült Horthy börtönében, becsukták Rákosi alatt és a forradalom leverése után is.
– Vagyis a kommunista ült a kommunisták börtönében is. Mindez nem rengette meg a meggyőződésében?
– Amikor Rákosi alatt a Kádár-per másodrendű vádlottjaként tizenöt évre ítélték, és ebből három és fél évet magánzárkában töltött, még kommunistaként jött ki a börtönből. Amikor viszont ugyanez a Kádár, akivel együtt ült, elárulta a forradalmat, valamint az illegalitásban töltött múltját, viszont magát továbbra is kommunistának tartotta, apám azt mondta, akkor ő nem lehet az. Ettől kezdve magát „tucatliberálisnak” nevezte.
– Ön már ezt a Donáth Ferencet ismerte.
– Azt a Donáth Ferencet, akihez filozófusok, gondolkodók, margóra került politikusok jártak éjjelbe nyúlóan beszélgetni. Én pedig hallgattam őket. Apám haláláig igyekezett a különböző világlátású gondolkodókat egy asztalhoz ültetni. ’77-ben a Csehszlovákiában bebörtönzött Vaclav Havel érdekében gyűjtött aláírásokat, később Bibó-emlékkönyvet szerkesztett, halálos betegen a monori találkozót szervezte, ahol egy asztalnál ült Csurka István és Bauer Tamás, Csoóri Sándor és Vásárhelyi Miklós, hogy csak az egymástól legtávolabb eső gondolkodású értelmiségieket említsem. Nem véletlen, hogy Bibó István halála után Grósz Károly apámat nevezte az első számú közellenségnek.
– Ön számára tehát egyértelmű volt, hogy apja szellemi öröksége a szocialisták között folytatható.
– Amikor 1992-ben a Charta-tüntetésen felszólaltam, ez a párt kért fel, hogy vállaljam a képviselőjelöltséget.
– Így lett politikus. És milyen út vezette a lelkészi pályára?
– Ez szintén apám hatása.
– Az apja hatása, aki csak azért nem nevezte magát élete végéig kommunistának, mert a jelzőt Kádár már lefoglalta?
– Az ő hatására. Tőle kaptam a megingathatatlan hitemet.
– Vagyis a hitéhez keresett kottát?
– Nem kerestem, kaptam.
– Soha nem voltak hitbeli kételyei?
– Soha. Minden a hitemre épül, mint ahogy apámnak is. Ő hitte azt is, hogy meg tudja óvni a háború alatt anyját és munkaszolgálatra behívott két fivérét. Az édesanyja bízott benne, és így őt megmentette a haláltól, a nagybátyáim nem hallgattak rá, őket elpusztították. A hit tehát vagy van, vagy nincs. De hogyan is kételkedtem volna valaha is, hiszen abban sem kételkedtem soha, hogy apám létezett.
