Sose fogyjon ki az elem

Kávét kér a színházi büfében, gyors mozdulatokkal kavargatja a fekete levest, s izgatottan sürget, miért nem kezdjük már a csevegést.
– Mindig siet?
– Így élek. Elég rosszul bírom, de nem tehetek ellene, ilyen a beosztás.

– Pedig arról énekel, hogy semmi baj…
– Azért ez egy kicsit ironikus. Meg aztán én nem közéleti, inkább magánéleti érdeklődésű vagyok. Talán azért gondolják sokan rólam, hogy naprakész vagyok a politikából, mert a Heti Hetesben főleg ilyen témák kerülnek szóba.

– Inkább „elcsíp” egy levelet? Nevezzük ezt kibúvónak?
– Kicsit igen. Nem azért, mert nem akarok véleményt nyilvánítani, csupán arról van szó, hogy nem értek a politikához. Nem tudom, kinek van igaza. Én úgy látom, hogy senkinek. Akkor meg minek szóljak hozzá?

– Mihez ért leginkább?
– Talán ahhoz, hogy emberekről meséljek. Színdarabokban, filmeken jellemeket ábrázoljak. Egy időben sok televíziós és rádiós produkcióban vettem részt, aztán ott volt a szinkronizálás, ami elvétve még ma is akad. Szeretek forgatókönyveket írni, néha dalszövegeket.

– Idefelé jövet hallgattam a rádiót. Az egyik csatornán önt lehet faggatni, előzetesen várják a kérdéseket. „Szeret-e játszani?” – erre lenne kíváncsi egy hallgató, mire a műsorvezető megjegyezte, hogy ennél azért tartalmasabb érdeklődésre számítanának.
– Pedig egyáltalán nem rossz a kérdés! Bizonyos estéken ugyanis nem szeretek játszani, mert baromira fárasztó. Negyven éve vagyok a pályán. Azért ez már elég sok. Néha színrelépés előtt elegem van az egészből, játék közben azonban szerencsére minden a helyére billen.

– Dalait „városi rockerdumának” nevezi. Az meg milyen? Múltba révedés?
– Én nem nevezném annak. Tudom persze, hogy az emberek szeretnek nosztalgiázni. Esterházy Péterrel értek egyet, aki azt mondja, nem kell nosztalgiázni. A régmúltról lehet beszélni, de hülyeség kijelenteni, hogy az jobb volt. Értelmetlen visszafelé nézni, ha előre is nézhetünk.

– Mikor kezdünk visszafelé tekintgetni?
– Akinek hajlama van rá, az már 18 éves korában elkezdi – szeretne újból 14 lenni. Ez nem normális dolog.
Kitárgyaljuk, mennyire kockázatos manapság lemezt megjelentetni. Az internetről ugyanis ingyen „lelopható”, minek érte ezreket kifizetni. A régi öregek mégis kitartóan próbálkoznak, amíg van rájuk kereslet. Kern huszonöt éve adta ki első énekes albumát, most meg a hatodikat.

– Ugye nem tartja magát énekesnek?
– Nincs képzett hangom, bár a főiskolán tanultam énekelni. Hangulatjelentéseket énekelek, szerintem nem rosszul.

– Mint egy generációs krónikás…
– Igen, az szeretnék lenni. Csakhogy az erre kíváncsi réteg egyre vékonyabb.