Fegyelmezetlen banda vagyunk

Minden változatlan: a Belgrád rakparti, Dunára néző lakás most is barátságos, a csengetésre ajtót nyitó professzor most is mezítláb fogad – amikor régebben erről kérdeztem, a válasza ez volt: maga meg mezítkéz van, hol itt a különbség? –, és az ajtóban most is ott vár Jeromos. Naná, hogy nézne ki egy etológus kutya nélkül?!

Interjú2011. 01. 07. péntek2011. 01. 07.

Kép: Csányi Vilmos etológus 2010.12.29. fotó: Németh András Péter, Fotó: Nemeth Andras Peter

Fegyelmezetlen banda vagyunk
Csányi Vilmos etológus 2010.12.29. fotó: Németh András Péter
Fotó: Nemeth Andras Peter

Talán csak egyvalami változott: Csá­nyi Vilmos, a világhírű etológus ezúttal nem akar a Kutyapostásnak négylábú barátainkról mesélni. Holott – megszokhatták már az olvasók is – évente egyszer jelentősen kibővül a Kutyaposta, helyet adva egy-egy kutyológiai téma bővebb kifejtésére is. Szó volt már a beszélő kutyáról, aztán az erkölcsös kutyáról; ezúttal a játékos kutyát ajánlottam volna témául – és készültem, tanár úr! –, de a professzor hajthatatlan.

– Egy-egy előadást, néhány felkérést leszámítva, immár hat éve nem foglalkozom a tudománnyal. Ahhoz ugyanis napi 10-12 óra elmélyült munka, kutatás szükséges, amihez nekem már nincs kedvem. A hat év alatt viszont megjelent fél tucat kötetem, amelyet szépirodalomnak neveznék, s remélem, az olvasóim ezekben is meglelik örömüket.

– De hát itt volna az amerikai Patricia Simonet, aki nemhogy a játékos, hanem a nevető kutyákról jelentetett meg dolgozatot, hogy a kanadai Alberta egyetemi tanárát, dr. Jennifer Mathert ki ne feledjem, aki nemrégiben érdekes cikket írt például a játszadozó polipokról – próbálkozom, de a professzor szemén látom, ezúttal sem állati vidámságokról, sem a játékos kutyákról nem lesz szó.
– Ha végképp ragaszkodik valami tudományhoz, nem bánom, beszélgessünk erről a most megjelent kötetről, amelyet több kutatóval közösen írtunk, és utódommal, az etológiai tanszék vezetőjével, Miklósi Ádámmal szerkesztettünk. A címe: Fékevesztett evolúció – Megszaladási jelenségek az emberi evolúcióban.

– A címlapon egy derék, úgy nagyjából kétszáz kilós úriember falatozik egy hamburgert – mondhatjuk tehát, hogy súlyilag ő egy megszaladási jelenség?
– Pontosan. Ez a kötet olyasmikkel foglalkozik, amelyek felismerése ugyan Darwin nevéhez köthető – az újdonságot az jelenti, hogy megkíséreljük mindezt az emberre is alkalmazni. Abban reménykedünk, hogy ezzel talán evolúciós magyarázatát tudjuk adni olyan társadalmi szintű jelenségeknek, mint például a testsúlynövekedés, a drogfogyasztás vagy a prostitúció.

– Hallhatnánk mindezt egy kicsit „szépirodalmibbúl” is?
– Akkor Karel Čapek Lábnyomok című novellájából idézném Bartosek fogalmazót, aki szerint: „Az emberiség egy fegyelmezetlen banda, uram. Nem csodálkoznék, ha a természeti törvényeket is megsértené”. Mert hát erről van szó: az emberiség folyamatosan megsérti a természet törvényeit, mi pedig megpróbáltuk megtalálni ennek az evolúciós magyarázatát. Miért iszunk, dohányzunk, drogozunk? Miért a fogyás-hízás? Mi a magyarázata a felfokozott szexuális életnek?

– És mi a különbség az eddig már ezerszer megírt okosságok – ne igyál, ne zabálj, ne drogozz, élj erkölcsösen – és e kötet között?
– Az, hogy ezeket a „megszaladásokat” mi rendszerelméleti problémának látjuk. Vagyis a természetben egyensúlyban lévő folyamatok közül, Bartosek fogalmazóval szólva, a fegyelmezetlen emberiség kiemel egyet-egyet, így a folyamat kiszabadul a szabályozás alól, felgyorsul, megszalad, s végül tönkreteszi az egész rendszert. Amúgy az állatvilágban is van erre példa, amire a válasz ott a kipusztulás. Így járt például az ősrénszarvas. Ugyanis a nőstényei mindig a legnagyobb agancsú hímeket választották, ezért aztán megindult az agancsok növekedése, amelyek végül mázsánál is nagyobbak lettek, s az ősrénszarvas kipusztult. És így járhatnak a paradicsommadarak hímjei is, akik a tojók megnyeréséhez állandóan színesebbnél színesebb, kápráztató tollazatot viselnek, hogy aztán felhívják magukra a ragadozók és a tollakat gyűjtő ember figyelmét…

Ezek is érdekelhetnek