Meglepetések várnak ránk

– Miként lehetne legegyszerűbben meghatározni a biokémiát?
– A biokémia molekulák szintjén értelmezi az élő szervezetek egészséges és kóros működését. Eddig lehet „lemenni” az összefüggések megértéséhez, itt tervezhető a célzott gyógyszeres beavatkozás. Ehhez ismerni kell, hogyan működik az emberi szervezet, milyen folyamatok szabályoznak egy adott funkciót. Mivel a tudomány állandóan fejlődik, nem elképzelhetetlen, hogy a jövőben atomi kölcsönhatások vonatkozásában fogunk vizsgálódni.

– Hogyan kezd neki a kutatásnak? Mi alapján választ témát?
– A tudóst a kíváncsisága hajtja. Nem tudnám pontosan megmondani, miért éppen az a dolog kezd el érdekelni, amivel aztán foglalkozom. Egymás után merülnek fel a kérdések, melyekre sorra kapom a válaszokat, de ennek igazából sosincs vége. Tehát a munka terel bizonyos irányokba. Az pedig még a pálya elején eldől, hogy valaki milyen szakterületen végez kutatómunkát.

– Önt mi érdekli a legrégebb óta?
– Majd’ húsz éve izgat, hogy az oxigénből keletkező káros anyagok milyen hatást fejtenek ki az idegrendszerre, milyen körülmények között válik a szervezet számára létszükségletű oxigén egyszer csak kártékonnyá, s hogyan lehet ez ellen védekezni.

– Hogyan kutatja ezt? Laboratóriumban kísérletezik?
– Sokféle módon lehet megközelíteni. Munkatársaimmal klasszikus alapkutatást, vagyis állatkísérleteket végzünk. Leginkább egér, patkány és tengerimalac agyából preparálunk olyan sejten belüli részecskéket (mitokondriumokat), ahol hasznosul az oxigén és ahol a legtöbb kártékony oxigénszármazék keletkezik. Műszereinkkel gyakorlatilag minden biokémiai alapfunkciót tudunk vizsgálni: hogyan változik a sejtek életképessége, energiatermelése, tápanyagfelvétele.

– Az állatokon végzett kísérletek következtetései emberre is alkalmazhatók?
– Dokumentációinkban nyomatékot adunk annak, hogy állatkísérletek eredményeiről van szó. Néha adódik lehetőség műtétből származó emberi agyszövettel való összehasonlító vizsgálatra, a következő lépés pedig az élő szervezet összességére vonatkozhat. Tehát egy ismeret az első laboratóriumi eredménytől kezdve felépíthető, egészen addig, amíg a megfigyelések igazolódnak vagy nem igazolódnak. A kutatás soha nem fejeződhet be, a megismerésnek nincs vége. Ez kicsiben a világmindenség; ha felfedezünk is belőle valamit, megannyi felfedezés várhat még ránk.

– Érhetnek még bennünket meglepetések?
– Csak meglepetések várnak ránk. Szerintem több olyan dolog létezik, amiről nem tudunk, mint amit már ismerünk. Egyre többet hallani szén-monoxid-mérgezésről, ennek következtében méregként vonult be a köztudatba, holott szervezetünk is termel szén-monoxidot, sőt nagyon fontos élettani jelentősége van. Hasonló a helyzet a nitrogén-monoxiddal, a kipufogógázok szennyezőanyagával is. Minderre az utóbbi húsz évben derült fény.

– Léteznek újfajta betegségek is?
– Tudunk olyan betegségekről, melyek tüneteit elődeink is ismerték, de nem volt nevük. Ez azért fordulhatott elő, mert nem lehetett konkrétan semmilyen ismert funkciózavarhoz kötni. Ilyen például a pánikbetegség, a Parkinson-kór vagy az Alzheimer-kór. Ma nemhogy nevük van, hanem azt is pontosan tudjuk, melyik idegpálya megy tönkre a központi idegrendszerben, ami által az említett betegségek kialakulnak. Sajnos az alapprobléma a tudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható, de a tüneti kezelés eredményes. Biztos vagyok abban, hogy belátható időn belül meglesz a speciális gyógymód is.