A repülés csapatmunka

– Augusztus 15-én  beszédet mondott Veszprémben a magyar légierő napja alkalmából szervezett ünnepségen. Mit ünnepeltek?
– Augusztus 15-e Szűz Mária mennybevételének ünnepe, Nagyboldogasszony napja. Első királyunk, Szent István élete alkonyán ezen a napon ajánlotta fel országunkat a Szűzanyának. Nekünk, légjáróknak pedig  a védelmezőnk napját jelenti, ugyanis XV. Benedek pápa 1920-ban a repülősök védőszentjévé nyilvánította Máriát. A le­­genda szerint Mária názáreti házát angyalok szállították Illírián át egészen Loretóig. A pápai döntést követően a magyar katonai repülők is Szűz Máriát, Nagyboldogasszonyt választották égi védelmezőjüknek. Ezért ezen a napon emlékezünk elődeinkre, helytállásukra a történelem viharaiban.  
 
– Hogyan kezdődött Magyarországon a katonai repülés? Kik és milyen formában védték hazánkat a levegőben?
– Gondos László hadtörténész a Honvédségi Szemle című folyóiratban megjelent cikke tökéletesen összegzi ezt: „Az önálló Magyar Légierő szervezése szinte a Monarchia felbomlásának pillanatában megkezdődött. Egy 1918. november 3-i jegyzőkönyv szerint a Hadügyminisztérium ezen a napon hozta létre a Légügyi Kormánybiztosságot, amely később 37. Légügyi Osztályként működött tovább Hangay Sándor tartalékos százados pa­rancs­noksága alatt. Ez a szervezet fogta össze és szervezte a frontról hazaérkező tábori pilóták, megfigyelőtisztek, műszaki katonák állományba vételének folyamatát, valamint az országban fellelhető  vagy esetlegesen beérkező repülőtechnika összeírását. 1918. november 9-én állították fel a Magyar Repülőcsapat Parancsnokságot, mely a nyilvántartás szerint decem­ber 2-án 1195 fős állomány felett rendelkezett. 1919. március 21-ig, a magyarországi Tanácsköztársaság hatalomátvételéig az önálló Magyar Légierő (Repülőcsapat) a következő szervezeti formában létezett: Magyar Repülő Csoport Parancsnokság Budapesten; Magyar Repülő Anyagszertár Mátyásföldön; nyolc Magyar Repülő Osztály Mátyásföld, Albertfalva, Győr, Kaposvár, Szeged, Békéscsaba, Debrecen és Rákos repülőtereken; két Különleges Magyar Repülőkülönítmény Szombathely és Kecskemét repülőtereken; és egy Magyar Repülő Kiképzőosztály Szeged repülőterén. Olyan számottevő erőről volt szó, amit az akkori magyarországi repülőgépgyárak le­he­tő­sé­geik­hez mérten a nyár közepéig korszerűnek számító gépparkkal is el tudtak látni.
Fontos kiemelni, hogy a magyar légierő-szervezet 1945-ig egy pillanatra sem szűnt meg létezni. A Tanácsköztársaság alatt Vörös Légjáró Csapatként Háry László vezetésével, az 1920-as és 1930-as években rejtett légierő formájában – mivel a trianoni döntés alapján Magyarország elvileg nem rendelkezhetett saját légierővel –, majd 1939. január 1-jétől Magyar Királyi Honvéd Légierőként működött tovább.” 
 
– Hogyan alakult a helyzet a II. világháború után?
– Szerencsére ezt a korszakot is többen feldolgozták, például dr. Iván Dezső ezredes is részletesen ír róla könyvében: „A légierő 1945 után a kormányzati struktúrában létezett, a Honvédelmi Miniszté­riumban már volt katonai repülést képviselő szerv, az V. csoport. Az 1945–47-es években ugyan repülőcsapat nem létezett, de a jogfolytonos repülő-képviselet mindig megvolt a Honvédelmi Minisztériumban. 1947. október 1-jével felállították az első repülőalegységet, ezt követően pedig 1956. november 4-ig a Magyar Honvédségben, majd a Magyar Néphadseregben fegyvernemi, majd haderőnemi, végül újra fegyvernemi szinten képviselte ma­gát a légierő. Az 1956-os forradalom leverése után, 1959-ben született döntés a hadseregfejlesztésről, beleértve a repülőcsapatokat is. Meg­jelent a korszerű, hangsebességgel repülő, rakétafegyverekkel felszerelt vadászrepülőgép. Újra létrehozták a repülőtiszteket, tiszthelyetteseket képző iskolát. Az 1960-as és ’70-es évek a honi vadászrepülő-csapatok kiegyensúlyozott fejlesztésének évtizedei voltak a honi légvédelmi rendszer keretében. Az 1960-as évek második felétől dinamikusan fejlődtek a csapatrepülők, amelyek elsősorban a szárazföldi csapatok érdekében tevékenykedtek.”  

– A rendszerváltást követő években milyen változások történtek?  
– Ekkor a különböző átszervezések eredményeként 1995. december 16-ával létrejött a Magyar Honvédség 2. Repülő és Légvédelmi Hadtest, majd 1997. szeptember 1-jével a hadtest bázisán megalakult a Magyar Honvédség Légierő Vezérkar.  
Magyarország 1999. március 12-én lett a NATO tagja. Fontos mérföldkő volt, amikor a veszprémi Légi Irányító Központ 1999. március­ 1-jével megkezdte az egységes NATO-légtér részeként a folyamatos irányítói szolgálatát, immár NATO-alárendeltségben. 2001. december 1-jén a Légierő Vezérkar bázisán megalakult a Magyar Honvédség Légierő Parancsnokság, mely szervezet 2006. december 31-ig vezette a Magyar Légierőt. Napjainkban ismét a Magyar Honvédség Légierő Parancsnoksága – itt, Veszprémben – hivatott a repülőcsapatok, alárendelt alakulatok vezetésére.  
 
– Veszprém ezek szerint fontos szerepet tölt be a magyar katonai  repülésben.
– Már 1911 júliusában – igaz, még a Monarchia keretében – használtak egy repülőgépet a veszprémi hadgyakorlaton. 1913-ban egymást érték a városban a repülőbemutatók a kor hírneves katonai és polgári pilótái részvételével. 1926-ban a veszprémi kegyesrendi gimná­zium növendékei dr. Ferenczi Zoltán vezetésével megépítették a magyarországi első, 12 méter fesztávú vitorlázó repülőgépet, amit Kócsag névre kereszteltek. A géppel több sikeres felszállást végeztek.
Ki kell emelni a veszprémi 101. Puma vadászrepülő-egységet is, tagjai többszörös túlerővel szemben védték hazánk légterét, és a pilóták közül többen hősi repülőhalált haltak. Mindenképpen meg kell említeni az MN 6690. Helikopterezredet, majd több átalakulás után, megszűnésekor a 87. Bakony Harcihelikopter-ezredet, illetve az MN 1936. Önálló Szállítórepülő Századot is. Mindezek alapján elmondható, hogy Veszprém a katonai repülés egyik kitüntetett városa. 
 
– Az augusztus 20-i légi parádén nemcsak vadászgépeket láthattunk. Milyen gépek tartoznak még a légierő kötelékébe?  
– Sokféle szolgálatot kell ellátni a légtér védelmétől kezdődően a katonai missziók támogatásán át a katasztrófahelyzetek kezeléséig. Mindehhez szükség van harci, szállító- és kiképző-repülőgépekre és helikopterekre. A hibátlan működtetéshez pedig, természetesen, profi személyzetre is. 

– Nekünk, civileknek kevés az ismeretünk a pilóták életéről. Maximum a Top Gun öntörvényű pilótája, Maverick ugrik be. Gondolom, egészen más a pilóták élete, mint a filmben láthattuk. Milyenek a magyar pilóták? 
– Felkészültek, elkötelezettek, kreatívak. Olyan repülő katonák, akik az évtizedek során – amióta Petróczy István elsőként kézhez kapta pilótaigazolványát 1910. szeptember 28-án – mindig hűségesek voltak a hazához, és akár az életüket is áldozták érte.  
A levegőben nincs helye a lazaságnak, a szabályokat vérrel írták. A repülés olyan csapatmunka, melynek alapja a bizalom. Mit sem ér a pilóta a „kiszolgáló”, „földi” szakemberek nélkül. Ide tartoznak – rangsorolás nélkül – a műszakiak, a repülésirányítók, az ejtőernyősök, a repülődiszpécser-szolgálat, a repülőmeteorológusok, a híradósok, a radarosok, a repülőorvosok, a re­pülő-egészségügyi szakszemélyzet tagjai, a repülőtér-karbantartók, a logisz­ti­kusok vagy a repülőtéri őrszolgálat katonái, akik híven teljesítették kötelességüket háborúban és békében egyaránt. Ők a hétköznapok hősei voltak, és közülük is sokan haltak hősi halált szolgálat teljesítése közben. Őket is ünnepeltük augusztus 15-én, az ünnepélyes állománygyűlésen. Büszkék vagyunk a Veszprémben harminc éve  átadott emlékhelyre – a Hősi Halált Halt Magyar Katonai Repülők Emlékére – is, ahol minden évben összegyűlhetünk fejet hajtani, hálát adni és ünnepelni.
 
– Aktív repülő-pályafutása alatt 3148 repült órát gyűjtött össze Mi–2, Mi–8, Mi–17, Mi–24 típusú helikoptereken és AN–26 típusú szállító-repülőgépen. Mikor szállt fel utoljára katonai pilótaként? 
– 2017-ben, mielőtt kimentem Brüsszelbe, ahol a Magyar Honvédség Katonai Képviselő Hivatal vezetőjeként teljesítettem szolgálatot egészen 2021-es nyugdíjba vonulásomig. Szerencsésnek mondhatom magam, mert bármilyen hivatali beosztást töltöttem be pályafutásom során, az elöljáróim mindig engedélyezték, hogy repüljek.  
 
– Egy interjúban úgy fogalmazott, „csak arra vágytam, hogy pilóta legyek”. Nincs hiányérzete, nem hiányzik a repülés?
– Negyvenhat év és 206 nap szolgálat után vonultam nyugállományba. Eleget voltam a levegőben, nem maradt hiányérzetem. Pályafutásom során mindig azt tartottam szem előtt, hogy az adott feladatot a lehető legjobb tudásom szerint végezzem el. Parancsnokként nemegyszer mondtam a beosztottjaimnak: ma lehet jobban csinálni, mint tettük azt egy nappal korábban. De most már a családomon van a sor. A feleségem és a két gyermekem mindig mindenben támogattak. Három unokám van. Most őket „szolgálom”.