A gleccserek a legjobb hőmérők

– Megilletődve léptem be a professzor úr dolgozószobájába, és elámultam az asztalt borító fotók mennyiségétől. Úgy tűnik, nagy munka közepébe csöppentem… 
– Több mint fél évszázad alatt több mint száz országot jártam be és örökítettem meg fotókon, könyvekben, filmekben. Munkám során szemtanúja vagyok a Földünk jövőjét alakító jelentős változásnak. A geológus a múlt alapján következtet a jövőre. Nyugtalanít, hogy mi lesz mindazzal, amit a világot járva összegyűjtöttem. Százezer ­fotóból még csak negyvenezret ­digitalizáltam, úgyhogy nincs megállás. 

– A múlt rendszerezése mellett nagyon aktív napi tevékenységet is folytat.
– Jelenlegi fő feladatom a TV2 műsorainak teletexten történő feliratozása a siketek és nagyothallók számára. Egy tízfős informatikai csapatot vezetek. Itthonról végzem a munkámat, ami reggel hat óra körül kezdődik. Ezenkívül a Kossuth rádióban és a Katolikus Rádióban is van ismeretterjesztő műsorom. Szabadidőmben pedig egy interjúkötetet írok magyar származású, Amerikában élő tudósokról. Ez már az utolsó korrektúránál tart, de további könyvötleteim is vannak. És persze szüntelenül figyelem a világban zajló környezeti változásokat.

– Úgy tűnik, hogy a globális felmelegedés megállíthatatlan. Kérdés, hogy mennyi ebben az ember szerepe. Vajon mikor kezdte az emberiség felborítani a természeti egyensúlyt?
– Amikor az emberek érintetlen területeket kezdtek meghódítani Amazóniában, aztán elkezdtek transzamazóniai utakat építeni, amelyek megakadályozták az élővilág szabad vándorlását. Ezzel beleavatkoztak a biodiverzitásba. (A bio­diverzitás – magyarul biológiai sokféleség – az élőlények és együtteseik minden öröklött változatossága nemcsak az egyed feletti, de az egyed alatti szinteken is; az élő természet létezésének eredendő formája – a szerk.). Mivel trópusi területről beszélünk, az erdők alatt kiterjedt lateritbauxit-telepek vannak, és tartományi területeket vettek művelés alá a bauxit miatt úgy, hogy kiirtották az erdőt. De irtják a trópusi erdőket az értékes faanyag miatt, vagy hogy legyen helye az olajpálma-ültetvényeknek. Az er­dők helyére haszonnövényeket ültetnek.

– Műholdak segítségével már egészen pontosan nyomon követhető az erdők fogyatkozása. Mit mutatnak a számadatok?
– A Föld mintegy 40 millió négyzetkilométernyi területén találhatunk különféle erdőket. Az utóbbi tíz év alatt ebből már 2,3 millió négyzetkilométernyi tűnt el. És nemcsak az erdőterület csökkent, hanem a fák össztömege is – az öreg fák vastagabbak, mint az újonnan ültetettek –, így ha tonnában mérnénk a fogyást, még sokkal rémisztőbb számot kapnánk. S ami még szomorú, hogy nemcsak ezek a fák pusztulnak az irtások alkalmával, hanem a hozzájuk tartozó millió apró lény, így tovább csökken a biodiverzitás.

– Mi a helyzet a hazai erdőkkel?
– Az energiaválság negatív fejleményeket hozott. Mivel újra egyre többen fűtenek fával, engedélyezni kellett a tarvágást akár a nemzeti parkok területén is. De az erdőgazdálkodás egyéb területein is lenne mit átgondolni: a magasabb régiókban az északi oldalon fekvő bükkerdők már most felfelé szorulnak a klímaváltozás miatt. Ha ezeket mindemellett nagy mennyiségben ki is termelik, az a szárazságtűrőbb fafajták, mint például a tölgy elszaporodását okozhatja a bükkösök kárára. A fafajták évtizedek alatt szorulnak ki, ami nem a teljes kipusztulásukat jelenti, de bükkből 2050-re jóval kevesebb lesz már. Az újratelepítés viszont lassú folyamat. Gondoljunk bele! Ha valahol kivágnak egy 85–100 éves fát, akkor a most elültetett csemete csak 60–80 év múlva fog annyi légköri szén-dioxidot megkötni, amennyit egy nagy fa most. Ezres nagyságrendben kellene csemetéket ültetni ahhoz, hogy ugyanennyit kössenek le már most, mint egy nagy fa.

– A nemzetközi konferenciákon az ember által kibocsátott óriási mennyiségű szén-dioxidot tartják felelősnek a klímaváltozásért. 
– Tény, hogy az ember elképesztő gyorsasággal égeti el a földgázt, a kőolajat, a kőszenet, így a természeti léptéket bőven meghaladó mértékben bocsát a légkörbe szén-dioxidot, amit az élő szervezetek százmillió évek alatt vontak ki a légkörből. A légkörbe kibocsátott szén-dioxidot egyrészt az erdők kötik le, másrészt a tengeri élővilág által kiválasztott kalcium-karbonát. A Föld története során különböző élő szervezetek voltak dominánsok. Amikor például a Budai-hegység hegyei keletkeztek, a tengerben lévő zöld algák, a diploporák építették fel a trópusi sekélytengerek zátonyait. Az utóbbi egymillió évben a tengeri polipállatkák és a rajtuk szimbiózisban lévő zöld algák végzik most ezt a feladatot, a legnagyobb kiterjedésben az ausztrál korallzátonyban és a karibi térségben. Az elmúlt évtizedekben azt észlelték, hogy a korallzátonyok egyre gyakrabban kifehérednek, mert pusztulnak a polipállatkákkal együtt élő zöld algák. A szakemberek szerint részben az óceán vizének savasodása, részben pedig a víz hőmérsékletének drasztikus emelkedése ennek az oka. A polipok általában a meleg vizet kedvelik, ám egy bizonyos hőmérséklet felett lelassul vagy megszűnik a zátonyépítési tevékenységük.

– A hőmérséklet viszont évről évre emelkedik. Olvad a Föld jégtakarója, és rövidülnek a gleccserek… 
– Tény, hogy az utóbbi évtized és benne a 2023-as év nagyon meleg volt. A gleccserek összehúzódása egyértelműen a légköri hőmérséklet tartós emelkedésére utal. Drasztikus rövidülésük világszerte tapasztalható. Mind az európai Alpokban, mind a skandináv hegyvidéken vagy Izlandon, de ugyanez tapasztalható Grönlandon, Észak- és Dél-Amerikában, Új-Zélandon, a Pamir hegyein, a Turkesztáni-hegyláncon és a Himaláján is. A felsorolt területek mindegyikén jártam, dokumentáltam a gleccserek rövidülését. Egy időben tagja voltam az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) bizottságának, akkor született a Gleccserek a Föld hőmérői című könyvem. Az ausztriai Grossglockner-hegy lábánál található Pasterze-gleccseren – amely nem számít nagynak – 1963-ban jártam először. Ha összehasonlítjuk az akkori fotókat a jelenlegi állapottal, bizony lehangoló a látvány, mert a gleccser sokkal rövidebb lett. Az osztrákok mérése alapján elmondható, hogy alig több mint másfél évszázad alatt 3 kilométerrel lett rövidebb. Még megdöbbentőbb, hogy ez idő alatt 1,5 milliárd köbméter jég olvadt el csak itt. Ez rámutat, hogy a felmelegedés másfél évszázada tartós és állandó folyamat, és egyben figyelmeztet, hogy a jégbe zárt, rendkívül tiszta ivóvízkincs világszerte fogy. Az olvadással ugyanis bejut a tengerekbe, és összeolvadva a sós vízzel, elvész az emberiség számára.

– Mi a helyzet az ember nem járta, hatalmas jégmezőkkel?
– A legmodernebb geofizikai műszerekkel pontosan mérhető, hogy évtizedek óta vékonyodnak a nagy kiterjedésű jégmezők is. Az Antarktiszon, Grönlandon vagy a Vatnajökull esetében Izlandon szintén óriási jég- és vízveszteséggel olvadnak a felmelegedés hatására. Ezért tartom a légköri hőmérséklet legjobb hosszú távú hőmérői­nek a gleccsereket.

– Van-e visszaút? Visszafordíthatók-e a folyamatok?
– Bízom abban, hogy a mai fiatal generáció sokkal környezettudatosabb, „zöldebben gondolkoznak”. Remélem, hogy mire döntéshozói szerepbe kerülnek, akkor talán tudnak ezen változtatni. A legfontosabb a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése lenne. Ha meg is tudnánk állítani – ami jelenleg még nem lehetséges –, körülbelül húsz év kellene ahhoz, hogy valami érzékelhetővé váljon.

– Önre nézve bizakodik az ember, hogy idősebb korában is kezében tarthatja a sorsát, és tehet valamit a világért. Mi a titok?
– Akaraterő és ambíció. Szerintem ez a két dolog kell a sikeres és boldog élethez. Ha jó egészség is társul hozzá, akkor nem lehet okunk panaszra.