Súlyos a fenyegetettség

– Mi az izraeli–arab konfliktus lényege? 
– Ez egy nemzedékekre visszanyúló nemzeti-vallásos konfliktus. A probléma gyökere, hogy két nép szeretne szuverén országot létrehozni ugyanazon a földterületen. A zsidóság a bibliai ígéretre hivatkozik, miszerint Isten az ő őseinek ígérte a földet. Az iszlám pedig nem engedi, hogy a korábban muszlim fennhatóság alá került területeket elveszítsék, ehhez kapcsolódik az arab lakosság igénye a földterülethez. A cionista mozgalom azért jött létre a XIX. században, hogy a mindenhol üldözött zsidóság számára visszaállítsa a történelmi zsidó államot a Szentföldön. Erre az arab lakosság agresszív reakciót adott, az erőszak és a háborúk évtizedek óta kísérik tehát ezt a konfliktust. A tavaly október 7-én látott brutális Hamász-támadás és az arra adott erős izraeli válasz ennek a történetnek a folytatása.

– A jelenlegi helyzetben mi a legfontosabb Magyarország biztonsága szempontjából? 
– Magyarország Izrael szövetségese a nemzetközi porondon, viszont a magyar kormány elsődleges érdeke a magyar emberek érdekeinek képviselete, a nemzetközi konfliktusok békés rendezése és egy stabil Közel-Kelet. Nem érdekünk a háború, hiszen ez migrációs hullámokat indíthat és indít is el, 2015-ben pedig megtanultuk, hogy a közel-keleti migránsok igen hamar a Keleti pályaudvaron találják magukat. Eközben látni kell, hogy Izrael egy, a zsidó állam eltörlését célzó terrorszervezettel áll szemben, amely nem ért másból, csak az erőből. Nehéz helyzet ez, ahol nincsen jó megoldás, és bárki bárhogy dönt, emberek halnak meg. 

– Mit érdemes tudnunk a Hamász terrorszervezetről? 
– A Hamászt 1987-ben hozták létre, ekkor Gázát még Izrael ellenőrizte. Gyökereit tekintve a szunnita Muszlim Testvériséghez köthető, alapítója Ahmed Yassin imám, aki korábban egy szociális feladatokat ellátó, karitatív elődszervezetet vezetett. Ironikus módon – mivel Izrael ekkor még a szekuláris-nacionalista palesztin szervezeteket tekintette fő ellenfelének –, s nemcsak, hogy nem aka­­dályozta Yassin csoportjának működését, de még engedélyezte is azt és támogatást is kaptak. Később a Hamász a fegyveres ellenállás módszerét választotta Izrael ellen. 2005-ben Izrael kivonult Gázából, egy évre rá a Hamász nyerte meg a palesztin választásokat. A hatalmat azonban már erőszakosan ragadták meg, több palesztin riválisukat megölték, ma pedig egy brutális terrorszervezetet vezetnek, amely veszélyt jelent zsidókra és keresztényekre egyaránt. 

– A Migráció és antiszemitizmus Nyugaton című könyvében is felhívja a figyelmet arra, hogy a nyugat-európai nagyvárosok antiszemita tüntetésein nagyrészt migránsok vesznek részt. Milyen megoldási lehetőségei vannak a Nyugatnak az erőszakhullám megfékezésére? 
– A muszlim–arab migráció és az an­­tiszemitizmus között világos kapcsolat van, ezt már számos tanulmány kimutatta. A kérdést azonban pesszimistán látom. A Nyugat már nem tud kifarolni ebből a folyamatosan szűkülő utcából. Muszlim és arab hátterű állampolgárok milliói laknak Nyugaton, akiket nem lehet eltávolítani, hiszen nem migránsok, ám közben közülük sokan gyűlölik a zsidóságot, lenézik a befogadó európai kultúrát, és mint láttuk október 7-e után, szimpátiatüntetéseken vesznek részt terrorszervezetek mellett. Erre nincs megoldás, de nekünk, magyaroknak nem dolgunk megoldani a Nyugat problémáit. A mi feladatunk, hogy ez a probléma ne szűrődjön be Magyarországra.

– Hogyan hat a holokauszt oktatására a konfliktus Nyugaton? 
– A holokauszt oktatása sarkalatos pontja a modern európai identitásunknak. Az átlagos európai sokszor ezen a történeten keresztül tanulja meg, hova vezethet a rasszizmus és az antiszemitizmus. Eközben Nyugat- és Észak-Európába muszlim és arab emberek tömegei érkeznek. Számukra a holokauszt története teljesen ismeretlen, a zsidókról annyit tudnak, hogy „ők ölik a muszlimokat Palesztinában”. A holokauszt történetét nem értik, néha nem érdekli őket, és nem ritkán agresszívan reagálnak arra, hogy a zsidókat áldozatként akarják bemutatni számukra. Egy másik különös reakció a „holokauszt támogatása”, ami abból áll, hogy elfogadják a holokauszt történetét, de azt egy jó, pozitív dolognak tartják. Ezek a muszlim és arab fiatalok úgy olvassák el a második világháború történetét, hogy abban Hitler volt a „jó fiú”, aki le akarta győzni a „gonosz zsidókat”, de „sajnos nem sikerült neki”. A holokauszt oktatása Nyugaton súlyos kihívásokkal néz szembe, meg kell küzdeniük a holokauszt tagadásával, torzításával, illetve támogatásával. 

– Miért veszítette el Izrael az amerikai feketék támogatását? 
– Az amerikai feketék és a zsidóság kapcsolata összetett. Számos zsidó vezető támogatta a fekete polgárjogi mozgalmat. Eközben több fekete értelmiségi felrója egyes zsidók szerepét a rabszolgatartásban. A jelenséget egyesek „fekete antiszemitizmusnak” nevezik, noha ez egy leegyszerűsítő kifejezés, amely nem veszi figyelembe az amerikai fekete közösség sajátos történelmi és társadalmi helyzetét. Nyilván nem segít, hogy nő a befolyása az Iszlám Nemzetnek. Ez egy 1930-ban alapított fekete muszlim közösség, amelynek korábbi neves vezetői és tagjai között volt Elijah Muhammad és Malcolm X. Ők egyértelműen a palesztin ügyet támogatják, elutasítják Izrael létét, és a nyelvezetük sokszor antiszemita. A palesztinpárti tüntetéseken ezért néha lehet feketéket is látni, de hozzá kell tenni, hogy sok fekete keresztény viszont támogatja Izraelt. 

– Mit lát az arab–izraeli konfliktus kö­zeljövőjét illetően? 
– A történésznek nem feladata a jóslás, de néhány tendenciát világosan látunk. Az Izraeli Véderő azt állítja, hogy az alacsony intenzitású gázai harcok még egy évig folytatódhatnak. A biztonsági helyzet nyilván ezek után sem lesz jó, továbbá feszültségek lehetnek az izraeli megszállás alatt lévő Ciszjordániá­ban és Izrael arabok által lakott vagy vegyes lakosságú városaiban is. Északon a Hezbollah nem tett le Izrael megsemmisítéséről, a konfrontálódás folyamatos a libanoni határon. Az Irán által támogatott jemeni húszi lázadók, valamint szíriai és iraki kliensek is fenyegetést jelentenek. Attól tartok, egyhamar még nem lesz béke a Közel-Keleten. 

– Hogyan befolyásolja a jemeni húszik szerepvállalása az izraeli helyzetet? 
– A húszi klán az 1990-es évek végén kezdeményezett újjászületési mozgalmat a síita iszlám zaydi szektája számára, majd gerillaháborút kezdtek a kormánnyal szemben. 2014-ben a húszik elfoglalták a fővárost, Szanaát, 2015 márciusában pedig Szaúd-Arábia egy nyugati támogatású koalíció élén beavatkozott a kormány oldalán, a lázadókkal szemben. A húszik irányítják az ország északi részét, míg a nemzetközileg elismert kormány – amely nem üzent hadat Iz­rael­nek – Ádenben rendezkedett be. A jemeni polgárháború borzasztó veszteséget okozott egyébként az országban. A húszikat Irán támogatja, viszonylag kevés befektetéssel komoly fennakadást okoznak a globális kapitalizmusban és lekötik Amerikát. Izraelre viszont egye­lőre mérsékelt fenyegetést jelentenek. Izrael valószínűleg nem is miattuk aggódik a legjobban, hanem a Hamász mellett a Hezbollah, a ciszjordániai arabok, Irán szíriai és iraki proxyjai, illetve a vegyes lakosságú városok arabjai miatt – az más kérdés, hogy egyszerre mindenkivel megbirkózni kemény dió lesz. 

– Mi történne Európával, ha az arab terroristák legyőznék Izraelt? 
– Fontos leszögezni, hogy Izrael helyzete jelenleg stabil, én nem gondolom, hogy ez a háború Izrael létéért zajlana. Eközben a terrorizmus fenyegetése súlyos, és kérdéses, mi történne, ha a Hezbollah vagy Irán még hangsúlyosabban beszállnának a konfliktusba. Amerika szilárdan kiáll Izrael mellett, látszik, hogy még Ukrajnánál is fontosabb nekik a zsidó állam. Ha Izraelt legyőznék, nyilván az október 7-i jelenetekhez hasonló dolgoknak lennénk a szemtanúi. A Hamász és más dzsi­hadisták módszeresen mészárolnák le az izraeli városok lakosságát. Mindez a régió további destabilizálódásához vezetne, újabb menekülthullámokat indítana el, és súlyosan érintené a helyi keresztény közösséget is. Egy erős és biztonságos Izrael léte Magyarország elemi érdeke is.Tóth Eszter Zsófia