Jótett helyébe jót várj!

– Egyre-másra jelennek meg hírek, amelyek szerint az orosz–ukrán háború eszkalálódhat, küszöbön áll a világháború. Az emberek szoronganak, hiszen nem vagyunk ilyen helyzethez szokva. 
– A mostani nemzedék – kivéve a nagyon öregeket – alapélménye az, hogy béke van. Ezért okoz ez lelkileg hatalmas drámát, amellyel mindenkinek magával kell megküzdenie. Ez a háború a lejátszástechnikai felszínen kétségtelenül orosz–ukrán háború, ám a lelke mélyén azért mindenki sejti, hogy ez egy hazug kép. A háború mindig hazugságra épül, hiszen ha belegondolunk, nem azok harcolnak és halnak meg, akiknek az érdekei következtében folynak a harcok, hanem többnyire azok, akiknek egyébként egyáltalán nem érdeke ez. A háború negatív végösszegű játszma, amelyben mindenki veszít. Akik látszólag nyernek, azok elsősorban a hadi szállítók, a fegyvergyártók. De ez is csak látszat, a háború ugyanis azt a lényeget roncsolja szét, amire minden emberi társadalom épül, az egyetemes szeretetenergiák szabad áramlását. A keleti bölcselet szerint minden betegség, minden sérülés, minden emberi rombolás valójában arra vezethető vissza, hogy valami útját állja ezen energiák áramlásának.

– Mi az, ami itt és most akadályát képezi az áramlásnak? 
– A nyugatias modernitás, amely egy beteg és deformált létmód. Közgazdászként csak azt tudom mondani, hogy ennek a berendezkedésnek a központi eleme a kapitalizmus, amelynek, kétségtelen, látványos eredménye a tech­­noevolúció. Olyan szerkentyűkkel dolgozunk ma, amelyeket ötven évvel ezelőtt elképzelni sem tudtunk. A rendszer legfőbb mozgatója a profit, amelyről azt kell tudni, hogy teljesen összeegyeztethetetlen a földi élet alapvető működésével. Azzal ugyanis, hogy kiveszik mint magánhasznot, felsértik az élet alapvető szöveti rendszerét. A profit érdekében ugyanis felemésztik a kül­­ső természetet, elmocskolják a földet, vizet, levegőt, majd ökológiai katasztrófáról beszélnek. Tragikomikus módon megcsinált civil szervezetek védik látszólag a Földet, akiket ugyanazok az erők pénzelnek, akik ezt a katasztrófát előállítják. A sötétzöld ideológia mögött a leginkább pusztító tőkestruktúrák állnak, amelyek szétverik az ember belső természetét is, amelynek következménye a mértéktelenség lesz, amelyet globalomának is szoktam nevezni. 

– Miként működik ez a struktúra? 
– A rák logikája szerint: parazita módjára felzabálja az erőforrásokat, illetve az anyagcsere végtermékeit részben ökológiai szennyeződésként, részben kultúrmocsokként a világra löttyinti. Tehát ez egy beteg létmód, amelyet II. János Pál pápa nemes egyszerűséggel a halál kultúrájának nevezett. Picit pontosítva azt lehetne mondani, hogy ez a halál deszakrális civilizációja, szemben a kora kereszténységével, amely az élet szakrális kultúrája volt. Egy olyan reménykeltő szakrális kísérlet az emberi harmónia az egyensúly fenntartására, amelynek a célfüggvénye az üdvösség – az emberen túlmutató szellemi lényeg – volt. Az Isten szerint való élet nem azt jelenti, hogy az akkori emberek nem vétkeztek, hiszen ők is gyarlók voltak, de legalább tudtak róla, hogy az emberi élet csak akkor működik normálisan, ha ez a harmónia megvalósul, ezért a hétköznapok során legalább kísérletet tettek a megvalósításra. A nyugatias modernitás azonban szétverte ezt, és egy – háromszáz-négyszáz éves – átmeneti időszak után az egész Nyugat története a szakrális kultúrából deszakrális civilizáció lett, és onnantól kezdve csak a profit mozgatja.

– De mi van a profit mögött, mi mozgatja a profitot? 
– A profit lényege a fizikai élvezetek kielégítésére alkalmas anyagtömeg szakadatlan és mértéktelen növelése. A folyamatos gazdasági növekedés. Ám ez a semmibe vezet, ugyanis semmi sem növekedhet a végtelenségig. Például, ha valami egy százalékkal nő, akkor az hetvenévenként megkétszereződik, hétszáz év alatt pedig már ezerszeresére nő. Az ősi Egyiptom háromezer-ötszáz évig működtetett egy kifinomult, nagy kultúrát, és ha ezalatt csak egy százalékkal növelte volna az anyagi jólétét, akkor – az egytrilliószoros növekedés – a Föld összes erőforrásának a százmilliószorosát használták volna el. Szerencsénkre ők a gazdasági növekedés helyett az élet kifinomult kultúrájának a létminőségét tartották fontosabbnak. Ebből az egyszerű kísérletből is látszik, hogy a Föld külső természeti erőforrásainak és belső lelki, erkölcsi természetének a felzabálása az oka a háborúknak. Minden háború elosztási konfliktus. Minden szereplő magának akarja a fizikai élvezetek kielégítésére alkalmas anyagtömeg szakadatlan növelésének a jogát. 

– Elég elkeserítően hangzik. Mi lehet ebből a kiút? 
– Egy olyan szellemi fordulat lehetne, amely visszavezetne az egyensúlyhoz. Van egy, a szárazföldi emlősállatokra vonatkozó érdekes összefüggés a testtömeg és az egyedszám között, amelynek a szorzata viszonylag konstans. Eszerint az emberi faj normál jelenléte a Föld ökológiai rendszerében valahol száz- és kétszázmillió egyed között van. Jelenleg pedig már több mint nyolcmilliárd ember él a Földön. Ezzel kapcsolatban van egy rémes hipotézisem, amely arra épül, hogy az elmúlt háromszáz évben a világot irányító erők szándékosan tenyésztették túl a prolikat. A jelenlegi nyelvhasználatban ez szitokszó lett, pedig a proli szó a pro­liferáció latin főnévből származik, amelynek jelentése a korlátlan burjánzás, megállás nélküli szaporodás. A proletár is ezt teszi demográfiailag, sok gyereke van, és emiatt nyomorúságosan él. A XVIII. század végén a világ urai elszabadították a demográfiai poklot, hogy minél olcsóbb munkaerőhöz jussanak, hiszen ha valamiből állandó túlkínálat van, akkor annak, nyilván, tartósan alacsony lesz az ára. Ha pedig a munkabér rendkívül alacsony, akkor a profit relatív módon rendkívül magas lesz, és az évszázadokon keresztül fennálló rendkívül magas profitból megvásárolhatók a legjobb agyak – James Watt-tól Steve Jobsig –, akik beindítják a technoevolúciót, amely mostanra már megállíthatatlan. Már megjelent a mesterséges intelligencia is, a növekedési üteme pedig szuper­expo­nen­ciálisan gyorsul, és ezzel feleslegessé válik az emberiség döntő többsége. Tehát a néhány évszázad alatt a túltenyésztett emberiségről kiderül, hogy csak átmenetileg volt rá szükség, és most vissza kellene szorítani a száz-kétszáz milliós szintre. Ez bizony kényelmetlen lesz, mert ennek az eszközei a háború, az éhínség és a járványok lesznek… Bár nem látunk bele a háttérhatalmak kot­tái­ba, amit idáig tapasztaltunk, csak egy kis bemutató volt. Bizonyos értelemben tényleg csúszunk bele egy világháborúba: az ukrán és izraeli front már aktív, és a Csendes-óceánon is bármelyik pillanatban kirobbanhat egy fegyveres konfliktus. 

– Mik a mögöttes okok, miért pont most forr a világ bús tengere? 
– Ami miatt ennyire vészjósló a helyzet, az az, hogy három nagy ciklus vége is egybeesik, és ekkor azért nagy kataklizmák tudnak kialakulni. Az első, hogy összeomlóban van az amerikai birodalom – ahogy egykor a nagy gyarmatbirodalmak is összeomlottak. A másik az, hogy valószínűleg végéhez közeledik az egész nyugatias modernitás, mert nincs már kifosztható erőforrás a világon, annyira tönkre van téve és ki van zsákmányolva a Föld. Egy, maximum két évszázadon belül megtörténik ez is. A harmadik pedig: ki fog derülni, mennyire megalapozott a feltételezésem, hogy eleve csak azért létezik többmilliárdos emberiség, mert ez volt a világhatalom érdeke, és összeomlik majd a technoevolúció is. Ebből a három egybeesésből már az előttünk álló évtizedben is olyan iszonyatos feszültségek származnak, amelyeket senki nem tud kezelni. 

– Mégis kell, hogy legyen valamilyen kivezető út… 
– Ezt az egészet nyilván elsősorban a szellemi energiákkal lehetne valahogy mégis egyensúlyba hozni, amelyekre most még nem látok törekvést: sem embert, sem valamilyen szervezetet, sem koncepciót. Amit látok – akár itt, Magyarországon is –, az az, hogy vannak helyi kísérletek, olyan kis közösségek, amelyekben egyszerűen csak szeretnének szerényen, emberségesen élni annak ellenére, hogy a világ a totális mértéktelenség felé halad. Tehát, mi ne menjünk a világgal, ahol csak lehet, próbáljuk minél szerényebben, lényegesen visszafogottabban élni. Alázattal és türelemmel. Ahogy a hindu bölcselet mondja, ne legyen benned félelem, szorongás, aggodalom, és ne legyen benned harag, düh, mert elhomályosítják a látásodat, és nem tudsz helyesen ítélni és cselekedni. A magyar népmesék pedig – szemben a szemet szemért, fogat fogért elvvel – azt mondják, hogy jótett helyébe jót várj! Ettől igazán gyönyörű a mi létértelmezési logikánk, hogy ne foglalkozzunk azzal, ezért esetleg lúzernek néznek, csak érezzük és tegyük a jót.