Epikus hősök viadala

– Sikerült már megnéznie a Napóleonról készült film végét? 
– Felénél hagytam abba, és mivel elégedetlen voltam vele, már nem néztem meg. Az alkotók alapvetően olyan megközelítést választottak, amely nem az én felfogásomnak való. Egy vitathatatlanul nagy történelmi alakhoz parodisztikus szempontból közelítettek. Ez persze lehetséges, de nekem nem jött be.

– Ezek szerint jókor jött a könyvében említett telefonhívás a mozielőadás közben. 
– Igen. Miniszterelnök úr hívott, hogy menjek hozzá, és beszéljünk a könyvemről. Nagy kedvvel beszélt a Soros Györgyhöz fűződő viszonyáról, és akkor is kiderült számomra, hogy az Orbán és Soros közötti párviadal nem a 2015-ös migrációs válság idején kezdődött, hanem van egy négy évtizedes átélhető története. Szerintem bárhol a világon értelmezhető a kettejük harca. Néhány napja az angol fordítás is olvasható, és további nyelveken is megjelenik majd a későbbiekben.

– Mitől lett sikerlistás ez a könyv? 
– Úgy szerettem volna megírni, hogy ne tudományos szemléletű legyen, hanem a szélesebb közönséghez szóljon a sztori. Azt tapasztaltam a visszajelzések alapján, hogy a könyv politikai érdeklődéstől, végzettségtől függetlenül is működik, mert átélhető olvasmányt kap az érdeklődő a két személy küzdelméről. Sok mindent megvilágít utólag is, hogy mi miért történt az elmúlt években és történik ma is – könnyű tehát megérteni és átélni. Bár tárgya a politika, két epikus hős története jelenik meg a könyvben.

– Amint a kötet bemutatóján is elhangzott, mint egy népmesében, a legkisebb királyfi és a hétfejű sárkány sztorija. Nyerhet valamelyikük? 
– Sok forrás feldolgozása és rengeteg személyes interjú után úgy látom, hogy Soros Györgynek a magyar ügy kitüntetett dolog. Ezért az Orbán Viktorhoz fűződő kapcsolata nem egy a sok közül a világ vezetőit figyelembe véve, hanem különleges a viszonyuk. Két magyar emberről van szó, és két világfelfogás áll szemben egymással. Nem lehet köztük hidat verni, nem lehet az álláspontjaik között kompromisszumot teremteni. Küzdelmük kiengesztelhetetlen. Szerintem a 2015-ös migrációs küzdelemben a magyar miniszterelnök győzött, ennek egyik következménye, hogy világpolitikai szereplő lett, és hivatkozási ponttá vált. Lelepleződött Soros terve és személye, de a háború közöttük nem ért véget. Az orosz–ukrán háború óta is látszik, hogy küzdelem folyik az Európai Unió irányvonalának meghatározásáért. Az amerikai elnökválasztásban is nyíltan Trump mellett áll a magyar kormányfő, Soros meg nem. Soros nagyon idős ember, 94 éves, de amit létrehozott, már személyes részvétele nélkül is működik, tehát teszi a dolgát a Soros-birodalom. Ilyen értelemben Orbán és Soros küzdelme nem ér véget. A Patrióták Európáért frakcióval a magyar kormányfő körül is alakul egy erős bázis. A háború kapcsán is szerveződik az Orbán melletti politika, amely nyilván sokak érdekével szembemegy.

– Miként kezdődött köztük a szembenállás? 
– A sikeres milliárdos üzletember és a fiatal politikus nagyjából egy időben, Magyarországon kezdtek el politikával foglalkozni a nyolcvanas évek közepén. Akkoriban Soros alapítványa minden politikai erőt támogatott, és az is igaz, hogy Orbán Viktor Soros-ösztöndíjjal tanult Oxfordban. A könyvből kiderül, hogy a történet ott nem ért véget, hiszen Soros hozzá akart férni a politikai hatalomhoz, és 1992-ben ajánlatot tett a – várhatóan választást nyerő – Fidesz vezetésének, de Orbán ezt visszautasította. Majd újabb ajánlat érkezett, hogy a Fidesz álljon össze az SZDSZ-szel és az MSZP-vel a „fasiszta veszéllyel” szemben. Erre is nem volt a válasz. Két évvel később egy átfogó sajtóoffenzíva miatt lecsökkent a Fidesz támogatottsága 50-ről 7 százalékra. Amikor később a Fidesz hatalomra jutott, folyamatosan érkeztek a támadások, csak nem volt látható ez a küzdelem, hiszen Sorost meg sem lehetett nevezni. Még 2015-ben is úgy jelent meg, mint egy jószándékú öregúr. A rendszerváltás óta látható, hogy a magyar politikában a törésvonal mindig azon kérdés mentén alakult ki, hogy melyik politikai erő fogadta el Soros és a külföld támogatását. Nem véletlenül téma az elmúlt időszakban a szuverenitás kérdése. A szuverenitáspártiak azt mondják, hogy mi döntsünk a magunk sorsáról, nem lehet kiszolgáltatni az országot a külföldi érdekeknek.

– Mi a nagy különbség Orbán és Soros között? 
– Nem csupán véleménykülönbség van közöttük. Orbán választott politikus, tehát rendre elindul a választásokon, megméretteti magát, elszámoltatható, és ha az emberek úgy gondolják, elküldhető. Sorosnak viszont esze ágában sincs ebben az értelemben belépni a versenybe – kívül és felül helyezkedik el, belül az embereivel, a pénzével és a szervezeteivel próbálja meg a saját akarata irányába vinni a dolgokat. Hol van az a pálya, ahol kettejük ereje összemérhető? A válasz: a láthatatlan hatalmat csak úgy lehet legyőzni, ha kihívod a fényre, és láthatóvá teszed, megmutatod, hogy milyen embereket és anyagi forrásokat mozgat. Ez történt meg 2015-ben. A háború kapcsán is látszik, hogy mi történik Európában.

– Érdeke Nyugat-Európának, hogy folytatódjon az ukrán–orosz háború? 
– Az a kérdés, hogy van-e önálló európai akarat. Az európai emberek nyilvánvalóan nem akarnak háborút, az európai elit pedig folyamatosan pénzt és fegyvert küld Ukrajnába, közben felvetve az általános hadkötelezettség kérdését is. Nyilvánvalóan nem őrültek meg az európai vezetők, viszont nincs saját akaratuk, az Egyesült Államok és Soros tartja őket nyomás alatt. Ők azt mondják, hogy nincs más lehetősége Európának, mint fegyvereket küldeni Ukrajnába. A Patrióták frakciója, amelyik a harmadik legerősebb csoport lett az Európai Parlamentben, valamint Orbán Viktor békemissziója viszont egyaránt megmutatja, hogy lehet másként is viszonyulni a háború kérdéséhez. Orbán azt mondja, hogy ebben a háborúban senki sem győzhet, ezért ha nem jön tűzszünet, akkor még több pusztítás lesz a következménye.

– Az Egyesült Államoknak miért áll érdekében a háború? 
– Az Egyesült Államok versenyfutásba kezdett a nagyon megerősödött Kínával, és rosszul felmérve a helyzetet, belement egy Oroszország elleni háborúba. Ezzel Kínát és Oroszországot közelítette egymáshoz. Úgy tűnik, hogy eközben a Közel-Keleten elveszítheti Izraelt, Afrikában pedig Kína és Oroszország egyre nagyobb teret nyer. Emellett az úgynevezett BRICS-országok – amelynek alapítói Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika – Amerikával szemben létre akarnak hozni egy másik igazodási pontot. A folyamatok tehát nem az amerikaiak érdekei szerint alakulnak, és mára az is egyre többek számára nyilvánvalóvá válik, hogy Oroszországot fegyverekkel nem lehet legyőzni. És miközben egyre többen halnak meg a fegyverektől Ukrajnában, az amerikaiak számára az a kérdés, hogy ki folytatja a továbbiakban is a háborút az oroszok ellen, és a tönkrement országot ki fogja majd újjáépíteni.

– Nyugaton miért nem mennek ki százezrek tüntetni a békéért? 
– A politikai elit uralja a véleményklímát. A francia választás például megmutatta, hogy az emberekkel elhitették, a jobboldal térnyerése nagyobb veszélyt jelent, mint a háború.

– Szóba került a világpolitikai helyzet. Két kifejezést egyre gyakrabban hallunk manapság: konnektivitás és blokkosodás. 
– A mai realitásból a blokkosodás következik: kialakult egy hidegháborús helyzet, és a nagyhatalmak úgy gondolják, mindenkinek választani kell, hogy a két oldal közül melyik mellé áll. Nekünk, magyaroknak a földrajzi helyzetünk miatt nem jó a blokkosodás. A konnektivitás arról szól, hogy gazdasági érdekek mentén jóban kell lenni Kelettel és Nyugattal egyaránt.

– Az év elején úgy fogalmazott, hogy 2024 szupernehéz év lesz. Ez egyelőre érezhető, de mi várható a jövőben? 
– Bár minden jóslatom így válna be. Példátlanul sok választás van idén világszerte, és egyébként is recseg-ropog az egész világrend. Ősszel az Egyesült Államokban is választás lesz, egyelőre az is kérdésessé vált, hogy ki lesz Trump ellenfele. Európában a régi elit elfoglalja a pozíciókat, és megpróbálnak teret foglalni az irányváltásra törekvő patrióták. Indiában is választás volt, és nem tudjuk, hogy mi lesz Oroszországban, Kínában és a forrongó Közel-Keleten. Nem vagyok benne biztos, hogy a világpolitikai elit kezében van az az eszköz, amivel megakadályozhatná a háború kiterjedését. Ha lesz harmadik világháború, az valószínűleg nem egy nagy robbanással indul, hanem a különböző háborús események érnek majd össze. 

– A magyar kormányfő békemissziója milyen eredménnyel járhat? 
– Ezt egyelőre még nem tudjuk. Egy hét alatt fogadták Kijevben, Moszkvában, Pekingben és a washingtoni NATO-csúcson. Meglepte a világot, hogy Orbán Viktor a soros magyar elnökség idején úgy lép fel, mint ahogyan ­Európa más vezetőinek is kellett volna viselkedniük. Mások is azt láthatják benne, hogy ő Európa vezetője. Bizakodásra adhat okot, hogy az egymással szemben álló felek hajlandóak voltak meghallgatni a közvetítés hangját.