Hőhullámok és az élelmiszerár

– Július eleje óta talán csak néhány nap volt, amikor nem kúszott a hőmérő 30 fok fölé. Sokan klímakatasztrófát emlegetnek.

– Katasztrófa? Ez túlzás, csúnya megfogalmazás. A felmelegedés a ’80-as évektől gyorsult fel. Aztán a melegedés intenzitása tovább nőtt 2010-től, majd az utóbbi években is erősödött. A természetben az ember nélkül is van üvegházhatásúgáz-kibocsátás, de nagyobbrészt ez egyensúlyban van és volt egészen az ipari forradalomig. Azóta egyre több ilyen „melegítő” gáz kerül a légkörbe az emberi tevékenység miatt.

– Sokan kétségbe vonták a változást, illetve, hogy a Föld melegedéséért az ember a felelős.

– Ma már ez nem kérdés. A légkörbe egyre több szén-dioxid, metán, és más, üvegházhatású gáz kerül. Ez úgy működik, mint egy üvegház vagy fóliasátor: a Nap melegét átengedik, de a légkörben felhalmozódó gázok a meleggel érkező energiát visszaverik. Az fizikai törvény, hogy az egyensúlyi állapot kialakulása felé haladnak a rendszerek, vagyis a melegebb környezet a hidegebbnek adja át az energiát. Így melegednek fel a szárazföldek és az óceánok, tengerek. A globális átlaghőmérséklet már 1,1-1,4 fokkal magasabb, mint az iparosodás kezdetekor.

– Ez elég kicsi érték.

– Egyelőre. De a lényeg a folyamaton van, és az sem mindegy, hol nézzük az eltéréseket. Az átlaghoz képest Európa kétszer gyorsabban melegszik, a Kárpát-medence pedig közel két és félszer. Biztos, hogy ez az ön által említett „kicsi érték” az oka annak, amit az utóbbi években megélünk. Elég csak arra gondolnia, hogy egy hónap alatt volt két erős hőhullám, néhány hűvösebb napot kivéve végig 30 fok felett volt a napi csúcshőmérséklet. Az augusz­tus első felére becsült értékek is ilyenek. Régebben megszokott volt az egy-két napos forróság. Az utóbbi években azonban ezek már 4–6 napig is eltartanak, ráadásul egyre több ilyen forró periódus van egy-egy nyáron.

– A hetek óta tartó forróság katasztrofális állapotba hozta a rekordtermést ígérő kukoricát. A termés megfeleződhet.

– A baj nemcsak a meleg, hanem az, hogy szárazsággal együtt jár. A klímaváltozás ­miatt nálunk az éves csapadékmennyiség ugyan nem csökken, de az eloszlása nagyon hektikus. Egyre hosszabbak az esőmentes időszakok, amikor meg esik, akkor hirtelen sok víz zúdul le. Ez villámárvizeket is okozhat, de a lényeg, hogy nincs ideje az esőnek a talajba szivárognia, hanem a nagy része a felszínen elfolyva hasznosulatlanul távozik. Fontos, hogy ezt a jövőben meg kell fogni és öntözni kell vele. Ahogy a téli csapadékkal is kell kezdeni valamit, földfelszíni és föld alatti víztározókat kell kialakítani.

– Évek óta alig esik hó.

– De eső és más csapadék igen. Sőt, a téli hónapokban a csapadék mennyisége 20–25 százalékkal nőtt az utóbbi időszakban. Az baj, hogy ez nem hó, mert a havas napok száma 80 százalékkal csökkent, a fagyos napoké pedig 50–60 százalékkal.

– Ennek örülhetünk is, mert kevesebbet kell fűteni.

– Ez jó, bár az is igaz, hogy a március és az április mostanság szinte téli hideget, fagyokat hoz, s emiatt kitolódott a fűtési idény. Egyébként a fűtési napok száma csökken, viszont nyáron a hűtési napok száma nő. Most júliusban megdőlt az ország villamosáram-fogyasztása, ahogy szinte minden évben így van ez. Amiatt, mert a cégek, családok, vállalkozások egyre nagyobb mennyiségben használnak légkondicionáló berendezést, és ez pörgeti fel a nyári áramfogyasztást.

– A téli fagyok hiánya és a tavaszi fagyok állandósulása a mezőgazdaságot, de a kiskertek tulajdonosait is sújtja. Mit lehet tenni?

– Idomulni kell a helyzethez. Meg kell találni a választ arra, hogy szinte eltűnt a tavasz és az ősz, a tél enyhe, a nyár akár 4-4,5 hónapig is tarthat. Például megfelelő fajtákat kell megfelelő helyre ültetni. Aktív fagy elleni védekezésre kell berendezkedni, ahogy az öntözés is nélkülözhetetlen lesz. A gazdák egyébként a fagy miatt a kártevők és kórokozók ellen kénytelenek egyre többször költeni a növényvédelemre.

– Az ország 5 millió hektárnyi mezőgazdasági területéből alig 100 ezer hektár öntözhető.

– Néhány év múlva, a mostani fejlesztéseknek hála, ez a szám 300-400 ezer hektárra nőhet, de ez is kevesebb, mint 10 százalék. Ezért a gazdáknak, önkormányzatoknak és az államnak is újabb, helyi tározókat kell kialakítania, csatornákkal összekötve, a vízkormányzást komolyan véve. Az alkalmazkodást szolgálhatja, ha új, például mediterrán növényeket kezdünk termeszteni. Vagy a már említett kukorica helyett visszatérünk a cirok termesztéséhez, ami jobban bírja ezt a klímát. A kukorica területe már most csökken, de vélhetően el fog tűnni az Alföldről, és Dél-, illetve Nyugat-Dunántúlra fog koncentrálódni a termesztése.

– Más európai tájakon viszont megtelepedhet a kukorica. A németek, lengyelek régen alig tudták megtermeszteni, manapság egyre északabbra tolódik a felső határ.

– Ez így van más növénnyel is, elemzések mutatják, hogy a jövőben például Finnország, Skócia lesz az ideális búzatermő hely. De a skandinávok megtermelhetik a saját borai­kat, ahogy egyre inkább a britek, svájciak is. Hazánkban is érdemes lesz új, például a mostani olasz klímát jól viselő, nemes borokat adó fajtákat kipróbálni.

– Miben segíthet ebben az állam, mit tehet az egyén?

– Az államnak egy dolga van: gyorsan meg kell alkotnia nemzeti szinten a klímapolitikáját. Minden országnak meg kell ezt tennie és működtetnie kell. A jó megoldásokat pedig egymástól kell ellesni, eltanulni, adaptálni. Az nem működik, hogy egy nagy egység, például az EU egységesen kijelenti, hogy márpedig 2030-ig 55 százalékkal kell csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátását. Minden ország más és más adottságokkal bír. Ahogy országon belül is teljesen más helyzetben van a Viharsarok és mondjuk a Zalai-dombság. De ágazaton belül is más egy búzatermesztő lehetősége és más egy ser­tés­tartóé.

– A hétköznapokra is kihatnak az éghajlat­változások. Nemcsak a kevesebb fűtés, a hőség, hanem az élelmezés szintjén is. Legalábbis erről írtak legutóbbi elemzésükben.

– Az éves inflációt 2050-ig 0,3–0,8 százalékkal fogja növelni a klímaváltozás az élelmiszerek drágulásán keresztül. Ez nagyon komoly tétel. A háttérben egyben az is ott áll, hogy nemcsak a hőséggel, vízhiánnyal van baj, hanem a termőfölddel is. A talajokat ­Európában, nálunk is és világszerte kizsaroltuk. Rossz a szerkezete, a vízmegtartó képessége. Lényegében alapvető dolog, hogy visszaállítjuk a talajéletet. Például nem szántunk mindenhol, ahol nem kell. A talajjavítás a termelés alapja, ehhez kell megfelelő fajta és az éghajlatváltozáshoz idomult termesztési technika. El kell terjednie a precíziós gépeknek, megoldásoknak, a digitalizáció széles körű használatának. Japánban és Új-Zélandon 60 százalékkal tudták mérsékelni a szélsőséges időjárás okozta károkat, mert meteo­rológiai műholdak eredményeit elemezve szinte percre pontosan tudták értesíteni a gazdálkodókat a várható eseményekről.

– Az Európai Unió, benne a Bizottság is szinte erről beszél, amikor a klímavédelmi intézkedéseit meghozza, a gazdák mégis elégedetlenek, tüntettek, és most is forró a helyzet. Mi a baj?

– A gazdák egy sor átgondolatlan és a létüket, működésüket, megélhetésüket romboló vagy tönkretevő, már bevezetett vagy bevezetés előtt álló intézkedés miatt elégedetlenek. A régi Bizottság adott is engedményeket, de az EU-választások után nemsokára felálló új Bizottság szinte biztos, hogy folytatja a régi elvek alapján a zöldítési folyamatot. Ez drasztikus lépéseket is jelenthet – megint! – a gazdáknak. Egyébként a tét nem csekély: a Földön megterem majd valahol az élelmiszer, csak az EU nem fog eleget előállítani, tehát majd importáljuk valahonnan.

– Sokan vádolják a mezőgazdaságot, főleg a marhatartókat, hogy túl sok káros gázt bocsát ki, ezért nem kell állatot tartani, legyünk vegetáriánusok!

– A zöldmozgalmak csúsztatása ez. A kimutatások szerint a legkártékonyabb metán kibocsátását illetően első helyen a Földön a fosszilis energiahordozók elégetése áll. Aztán következik – sokan nem hinnék! – a rizstermesztés, ami önmagában másfélszer több metánt bocsát ki, mint a szarvasmarhatartás. A harmadik legtöbb metánt a trópusi térségekben, az Egyenlítő mentén egyre nagyobb területeken kialakuló mocsarak bocsátják ki, és csak ezután következik az állattartás. És akkor itt jegyzem meg, hogy a fosszilis tüzelőanyagokról akkor tudunk lemondani, ha elegendő atomenergiát hasznosítunk. A megújuló források – nap-, szél-, víz- és geotermális energiák – még hosszú ideig nem képesek önmagukban elegendő energiát biztosítani.