Világra fel!

– Egy szálloda reggelizőhelyén ülünk Budapesten. Ön javasolta, hogy itt találkozzunk. Szóval, aki a Föld 178 országában járt, az idehaza is igyekszik turista lenni?

– Rengetegszer reggelizem szállodában Budapesten is, úgyhogy már annyi tapasztalatom van, hogy ha megkérdeznék, mi, magyarok, miben tudnánk a reggeli terén fejlődni, lenne véleményem… Másrészt innen ötven méterre lakom, a Parlamenttel szemben, a Duna budai oldalán. Tudom, hogy a külföldiek leginkább a Parlamentünkre kíváncsiak, és szeretnek az Andrássy úton és a Margitszigeten sétálni. Miért ne reggeliznék itthon is csodaszép környezetben? Persze, mivel majd' mindennap ide járok, nem annyit fizetek a reggelimért, mint egy turista, hiszen törzsvendég vagyok. Jó a kávéjuk is, bár én nem az automatából kapom.

– Ha már felvetette: miben fejlődhetünk mi a szállodai, szálláshelyi reggeliben?

– Európai viszonylatban a magyar szálláshelyi reggelik színvonala jó, sőt, néhány hotelben kiemelkedő. Van például Sárváron egy olyan, reggelit szolgáltató hotel, amely a magyar közízlésnek megfelelő ételeket vegyíti az elegáns kombinációkkal. A reggelinél ott a lecsó, a körözött, a tejberizs vagy tejbedara is, de pezsgőt is ihat az ember, és a legjobb a lazac szerintem a hazai hotelek közül. Szóval szerencsére vannak már olyan szálláshelyeink, ahol öröm a reggeli. Ne becsüljük le a reggeli jelentőségét, mert aki vidáman, jó érzésekkel indul városlátogatásra, az szívesebben költ erre és arra is.

– A régi elmélkedés szerint az idegenforgalmi főszezon július közepétől augusztus huszadikáig tart. De ez mintha már megváltozott volna.

– Augusztus huszadika után lehúzták a rolót, bedeszkázták a lángossütőket, de ez az utóbbi időben nagyon megváltozott. Kitolódott a főszezon, és kitolódott az utószezon is, van, ahol szinte már nem is beszélhetünk klasszikus értelemben vett szezonokról, csak esetleg egyes szakmai szempontok szerint.

– Ez az időjárás változásainak is köszönhető?

– Csak részben. A globális felmelegedés hatása szerintem a közép-európai emberek mindennapjaiban nem érezhető annyira, mint a délebbi országokban. Inkább azt mondom, rádöbbentek a szolgáltatók, hogy manapság nem célszerű, és nem is szabad azt csinálni, hogy két hónap alatt megszedem magam, és utána nem csinálok semmit sem, mert ebből azért nem lehet meggazdagodni, a drága árak miatt sokan nem mennek be hozzájuk, ráadásul a két hónapos munkára nehéz jó személyzetet találni. A boldogulás záloga a minőségi termékek nyújtása egész évben, sok programmal. Ezért megújultak a szálláshelyek, erre központi forrásokból is lehetett pályázni, és egyre több trendi hely nyitott. Olyan élményígéretekkel kell várni a vendégeket, amelyek odacsábítják őket, és úgy kell megvalósítani ezeket, hogy ne okozzunk csalódást.

– Sok saját tapasztalata van?

– Két hetet töltöttem most a Balatonnál a családommal. Balatonfűzfőn boboztam a feleségemmel, a három kicsi gyermekünk egy légkondicionált játszóházban szórakozott. Elmentünk Csopakra, ahol egy minivárosban kisvonatoztunk, sokszor kellett fordulnunk, mert az ötéves fiam, Fülöp imádta. Balatonfüreden két gumikerekes kisvonat is működik. A három és a két éves lányaim, Jázmin és Milla még a nagyvázsonyi várban is lelkesen rótta a lépcsőket. Azt a várat úgy átalakították, hogy azt éreztem, az interaktív elemek terén Amerikától is tanultunk valamit. A végén lehetett játszani a középkort idéző eszközökkel, volt labdadobálás, a fiam meg beöltözött lovagnak, a feleségem is követte a példáját, s a gyerek számára ő volt a képzeletbeli sárkány… Persze a feleségem igazából nem sárkány. A balatoni szezon kitolódott. Balatonszemesre egy rettentően nívós étterembe Horvátországból járnak a vendégek, hogy kipróbálják a nyolcfogásos menüt a séfszobában. Nagyon sok felsőkategóriás szálloda nyílt a magyar tengernél, mert ezekből hiány volt, és vannak remek éttermek is, de megújult több kemping is.

– Ezek a fejlesztések sok magyar turistát visszacsábítottak, mondjuk, Horvátországból?

– Azt nem mondanám, mert soha nem volt még annyi magyar turista Horvátországban, mint amennyi most lesz. Korábban 660 ezer körül volt, tavaly már több mint 700 ezren utaztak a szomszédos országba, és az én becslésem szerint idén biztosan 740-750 ezer körül fog alakulni a számuk. De a vendégek száma növekszik a belföldi szálláshelyeken is, az év első 200 napjában 12 százalékos az emelkedés az előző év azonos időszakához képest. Míg a budapesti szálláshelyek foglalói 86 százalékban külföldiek, vidéken 70 százalékos a hazai turisták aránya. Nőtt a vendégéjszakák száma nyolc százalékkal, és nőttek a bevételek is. Beváltak a fejlesztések. A Kisfaludy Programon kívül a SZÉP Kártya ötlete is nagy siker, gyakorlatilag a belső turizmus motorja lett.

– A mostanában hallható túlturizmus fogalma mit jelent?

– Azt jelenti, amikor a helybéliek egy része úgy érzi, hogy az életminősége romlott azért, mert túl sok a vendég. Barcelonában például 1,6 millióan élnek, és 16-19 millió az évi turisták száma, Mallorcán a helyi lakosságnak sokszorosa a vendégek száma, vagy San­torinin, a kis vulkáni görög szigeten ahhoz képest, hogy mennyien laknak, tényleg nagyon sok a parton kikötő óriási turistahajó. De bánjunk azért óvatosan a kijelentésekkel! Zamárdiban az elégedetlenkedők véleményéről úgy számolt be a sajtó, hogy Zamárdi nem kér a Balaton Soundból, majd helyi népszavazást tartottak, amelyre az ott élők többsége elment, és nyolcvan(!) százalékuk úgy szavazott, hogy szükség van a rendezvényre. Mallorcán, ha megkérdeznék a helybéliektől, hogy lemondanál-e a fizetésed negyven százalékáról, a környék fejlesztéséről, az esetleges helyi adókedvezményeidről azért, hogy cserébe kevesebb turista legyen – nem hiszem, hogy igennel szavazna a többség. Általánosságban az érdeksérelmekért tiltakozók száma még mindig elenyésző, mert köztudott, hogy mekkora életminőséget is befolyásoló hasznot hoz az idegenforgalom egy-egy területnek. A túlturizmust muszáj kezelni, de a tu­ris­ta nem ellenség, mert pénzt hoz, és büszkeséggel tölt el minket, hogy fogadjuk. A turista pedig adott esetben tudomásul veszi, nem szociális alapjog, hogy mindenki mindenhová elmenjen vagy bejusson ingyen. A hegyi önkormányzatok dolga, hogy adjon a bevételekből a túlturizmustól szenvedőknek

.– Mi a slágerlistánk manapság?

– Nyáron a tengerparti helyek: Horvátország a legnépszerűbb, Görögország a reneszánszát éli. Régen, a kilencvenes években sokan autó­busszal jutottak el a szárazföldi részekre, majd bejöttek a szigetekre tartó repülős utak. Manapság sokan autóval jutnak el a szárazföldi részekre, de legnépszerűbbek a szigetek: Korfu, Kréta, Rodosz, Zakintosz, Mükonosz. Olaszország is nagyon kedvelt, de már lentebb merészkedünk: Bibione és Rimini mellett Bari környékére és Szicíliába is sokan eljutnak. Egy-egy új repülőjárat nagyban befolyásolja egy-egy országrész látogatottságát. Egyiptom és Tunézia még mindig népszerű az ár-érték arány miatt, Törökországban Alanya és Antalya környéke pedig azért, mert ultra all inclusive szuperszállodák vannak ott a tengerparton.

– Egyre többen kóstolnak bele a Balkán világába is.

– Az utóbbi időben Albániában és Montenegróban nőtt a magyar turisták száma. Nagyon nehéz haladnia a gyors turisztikai növekedéssel az infrastruktúra kiépítőinek. A kevésbé felfedezett, vadregényes tájak városainak infrastruktúrája még nem annyira jó mindenhol, hogy elviseljék a megnőtt igényeket: azaz víz- és áramhiány is előfordulhat, a zuhanyozás lehetőségének elmaradása, a légkondicionálás hiánya pedig megkeserítheti az utazási élményeket. S már elég messze járunk a nagyon finom és kiadós reggelik élményétől, amelyek megalapozzák az idegen országban eltöltött szép napjainkat.