Új helyzet a világban

– Az amerikai választások után vagyunk, hogyan látja az eredményt? 

– Donald Trump óriási győzelmet aratott. mind a hét csatatérállamot megnyerte. Ráadásul republikánus lett a szenátus és a képviselőház is, tehát gyakorlatilag azt csinál, amit akar. Kamala Harris négy évig volt Joe Biden alelnöke, és ez sok mindenre rányomta a bélyeget. Úgy lett alelnök, hogy levelet írt Bidennek, a fia barátjaként ajánlkozik a pozícióra, és mindenben támogatni fogja. Ezt meg is tette. Azonban tudni kell, hogy összesen egy könyvet jelentetett meg – amihez én írtam egyébként a magyar előszót –, és ez alapján azt kell mondjam, nem kifejezetten képzett. Jó példa volt erre a vitája Trumppal. Érdekes módon mindketten rengeteget hibáztak, de egyikük sem csapta le a másik által adott labdát. Az amerikai társadalom mégis Trumpot fogadja el jobban. De nem a külpolitika miatt. Nemrég járt nálam az ENSZ egyik magas beosztású embere, aki elmondta, az USA egyik északi államában járva beszélgetett a helyiekkel, akik még nem találkoztak nem amerikai emberrel. Ha tengerhez akarnak menni, akkor Kaliforniát vagy Floridát választják, ha a hegyekbe, akkor a Sziklás-hegységet, és nem járják a világot. Az amerikai társadalmat nem érdekli a külpolitika, mindössze egy százalék hallott az orosz–ukrán konfliktusról, két százalék az izraeli–gázai háborúról. Trump üzenetei érthetőbbek voltak, mivel az egészségüggyel, a pénzügyekkel, az oktatással és a déli határok védelmével foglalkozott. 

– Hogyan alakul az új kormány? 

– Trump különféle embereket vett maga mellé, vannak köztük demokraták is, és sok floridai. Döntő részük soha nem volt kormányzati pozícióban. Sokan Kína-ellenesek, így Ukrajna hátrébb kerül. Az amerikai hírszerzési szerveket összefogó nemzeti hírszerzési igazgató posztjára Tulsi Gabbard, 1981-ben született egykori képviselőt jelölte Trump. A hölgy rajta volt az ukránok halállistáján mint orosz ügynök, abban a percben, hogy kiderült, ő ellenőrzi majd a titkosszolgálatokat, pillanatok alatt levették a listáról. Az első Trump-kormány bizonyította, hogy rengeteg embert elküldenek, aki nem felel meg, pillanatok alatt lecserélik. 

– Ez egybecseng azzal a hírrel, hogy amikor Elon Musk átvette a Twittert, behívatta a fejlesztőket, hogy hány kódot írtak meg a héten, és ha nem ütötték meg a szintet, kirúgta őket. Sokan a politikában is tartanak Musktól. Mit gondol a szerepéről? 

– Sokan beleszólnak a politikába a pálya széléről, amit nem lehet. Musk már leült tárgyalni az iráni nagykövettel, hogy a két ország kapcsolatát közelítse. Néhány hónap alatt ki fog derülni, mire képes a kormányzatban. 

– Milyen külpolitikai változások várhatók? 

– El kell dönteni, mi a stratégia. Trump az előző elnöki ciklusában az Ábrahám-egyezményekkel a Közel-Keleten néhány országot közelebb vitt Izraelhez, így Jordániát, Egyiptomot és Szaúd-Arábiát is. De kérdés, hogyan viszonyul a kínai–orosz kapcsolatokhoz? Az egykori amerikai külügyminiszter, Kissinger alapötlete az volt, hogy Kínát és az akkori Szovjetuniót egymás ellen ki kell játszani. És ő ezt zseniálisan megcsinálta. Most az USA-nak döntenie kell, mit akar a konfliktusban. Ha Kínát és Oroszországot egymás ellen akarja kijátszani, akkor alapvető, hogy Ukrajna jelentős részét fel kell adnia. Ám itt van néhány dolog, amire nem tudni a választ. Arról még vannak sejtések, hol lesz Ukrajna keleti határa, az orosz–ukrán határ. Nyilvánvaló például, hogy a Krím orosz marad, és Ukrajna nem léphet be a NATO-ba. A Donbasznál több megoldás is lehetséges, de kérdés, mi lesz Ukrajna nyugati határaival. Milyen lesz a jövőben az ukrán–lengyel, az ukrán–román vagy az ukrán–moldáv viszony? Ma mindenki kerüli ezekre a kérdésekre a választ. Volodimir Zelenszkij egyszer kijelentette, hogy Trump soha nem léphet be Ukrajnába, viszont nincs abban a helyzetben, hogy egy amerikai elnöknek bármit megtiltson, hiszen gyakorlatilag amerikai kenyéren él az ország. Nagyon érdekes volt, hogy néhány európai vezető az USA nélkül is támogatná Ukrajnát, de ez lehetetlen. Nincs Európában annyi fegyver a fegyverraktárain kívül, és pénz sincs. Az USA nélkül tehát Ukrajna összeomlik. Kérdés tehát, Trump milyen Ukrajna-politikát fog folytatni. Korábban ígérte, hogy 24 órán belül kibékíti a feleket. Ez nyilván túlzás, de tárgyalásokat jelez. 

– Mi a helyzet Kínával? 

– Ma a kínai nemzeti össztermék több, mint az amerikai, csak ezt nem mondják ki. Hagyják, hogy az USA legyen papíron a világon az első helyen a GDP-ben. Hszi Csin-ping kínai elnök már üzent Trumpnak, miközben Bidennel tárgyalt, hogy ki lehet egyezni, meg lehet találni azokat a kompromisszumokat, amelyek mindkét fél számára még elfogadhatóak. Ez lesz a jövő politikája. Ott van Tajvan kérdése. Kína egy országról és két társadalomról beszél, bár ezt Hongkong esetében nem tartotta be. Tajvan mindent meg fog tenni, hogy elkerülje az egyesülést, ám ez Kínát nem érdekli. Tehát amerikai–kínai kompromisszum születik majd Tajvan feje fölött, ugyanúgy, ahogy orosz–amerikai kompromisszum lesz Ukrajnáról Zelenszkij feje fölött. 

– A Közel-Keleten is várható kompromisszum? 

– Izrael élet-halál kérdés az Egyesült Államok számára, Ukrajna nem. Tajvan a második, Ukrajna a harmadik helyen áll. Az Egyesült Államok mai vezetése számára abszolút prioritás Izrael. Óriási mennyiségű fegyvert kap a zsidó állam, gyakorlatilag ajándékba. Egyetlen megoldás, hogy jön egy amerikai vezetés, amely azt mondja: holnap reggel hét órától ezek a játékszabályok, aki ezt nem teljesíti, szétverjük. Ez nem demokratikus, de gyakorlati megoldás. Hosszú évek óta a nyugati politika egyik fő kérdése az, hogy mi a jobb. Egy olyan demokratikus rendszer, amelyet demokratikusan választottak meg, de ellenséges, ilyen volt a Hamász vagy egy szövetséges diktátor. A mai válasz a diktátori partnerség. 

– Az elnökválasztással szinte egy időben Németországban is változások történtek. Számosan aggódnak a kormányválság miatt, illetve, hogy mi lesz a német–amerikai kapcsolatokkal. Ön szerint? 

– Németországban Konrad Adenauer, az első kancellár óta soha nem volt hárompárti kormány. Most a három párt három filozófiát mondott, és ez megbukott. Decemberben lesz a bizalmatlansági szavazás a kancellárral szemben, le fogják szavazni. Január 11-én dönt hivatalosan a Német Szociáldemokrata Párt a kancellárjelöltről, és a választásokat február 23-ra írták ki. A CDU/CSU valószínűleg nyer majd, de nem hajlandók koalícióra lépni, sem az AfD-vel, sem a zöldekkel. Elvileg többség alakulhatna ki egy kereszténydemokrata-szociáldemokrata szövetségből, de az SPD nem akar a CDU/CSU partnere lenni. Bármilyen kormány jön létre, az óriási háttéralkuk eredménye lesz. Ami a gazdaságot illeti: a német gazdaság alapja az volt, hogy a high-tech technológia találkozott az olcsó orosz nyersanyaggal. Jelenleg Európa a kőolajat és földgázt négyszeres, hatszoros áron kapja meg. A németeknek el kell dönteniük, mit vállalnak fel és mit nem. Sokismeretlenes egyenletről beszélünk, amely kapcsán az Egyesült Államok nyíltan kimondja, hogy számára első az USA, és fő politikai iránya Ázsia, nem Európa. 

– Mit jelent mindez Magyarország számára? 

– Európa vezetői próbáltak Trumptól elhatárolódni, és biztosak voltak Kamala Harris győzelmében. Magyarországé volt az egyetlen kormány a kontinensen, amelyik kiállt a megválasztott elnök mellett. Ezért is hivatkozott Trump a kampány során Orbán Viktorra. Ez Magyarország számára azt jelenti, hogy a beiktatás után számos dolog változni fog, először is a jelenlegi nagykövet, David Pressman nem marad, az új nagykövet pedig teljesen más prioritásokat kap. Fő feladata a magyar–amerikai kormányközi kapcsolatok segítése lesz, ugyanúgy, ahogy ez Trump első időszakában is történt. A politikai előnyöket most aprópénzre lehet váltani a gazdaságban, a vízumokban, a turizmusban, a katonai beszerzésekben és rengeteg egyéb dologban. A január 20-i beiktatás után új helyzet lesz, rengeteg dologról fogunk tárgyalni, amiről most pillanatnyilag lehetetlen.